Integrálódás a provinciába

Főblogomba írtam: "Mentőkörülményt persze ezret találhatunk. Ott vannak az emberi motivációk (megélhetés, dicsvágy), joggal hivatkozhatunk a szülőföld hívó szavára és a hozzá való  ragaszkodásra, vagy érvelhetünk akár azzal is, hogy az itthoni irodalmi felhozatal oly annyira gyenge, hogy a kiadóink nem dúskálnak a nívós hazai kéziratokban, így kapóra jöhet az ilyen visszatagozódás, így aztán jobban jár a honi olvasó, ha az itthon működők önképzőköri művei helyett az esetleg néhány kötet erejéig Magyarországon is helyét megálló tehetségesebb szerző
visszaszármaztatott műveit olvassa." - Vissza a provinciába

---

Fejezetek az Üvegházból - virtuális télikert

Mesék a virtuális télikertben

Alig hiszem: annak már 16 éve, hogy megjelent Éva második mesekötete, a Fejezetek az Üvegházból. Afféle meseregény ez, több fejezeten keresztül hömpölyög a családtörténet. A szereplők növényneveket viselnek, és nagyfokú hasonlóságuk a családunk tagjaival nem számít a véletlen művének. Érdekes éppen most újraolvasni ezeket a sztorikat, amikor a gyerekeink távol vannak tőlünk, a két nagyszülő és a nagybácsi pedig már nincs az élők sorában. Éva szépen megörökítette az ő alakjukat is. Nem nehéz rájuk ismerni.

Most a szövegek felidézése attól vált aktuálissá, hogy Évát hosszú rábeszélés után rávettem: üljön be mesélni virtuális télikertembe. A virtuális irodalmi télikert egy speciális okból készült új blog, eléggé konkrét célt szolgál a felszín alatt. A látható dolgok azonban ezt szépen elfedik: irodalom, könnyed szövegek, improvizációk, történetek jelennek meg ott. Két külsős szerző is jelentkezik olykor szövegekkel. Az eddig megjelent üvegházi fejezetek:

Nárciszok hölgye

Mint azt a téma nemzetközileg elismert szakértője, prof. Kállay Labord előrejelezte, május 8-án délután 14 óra 57 perckor a kárpátaljai Huszt melletti Nárciszok völgyében több százezer tő nárcisz bontott egyszerre virágot. A Narcissus angustifolius (helyeslevelű nárcisz) igazi kárpátjaikum, a szakértő szerint a jégkorszak idején a környező hegyekből leömlő sár hozta magával az egyébként csak a hegyvidéken honos növény nemzeti gyökereit. – A kárpáti nárcisz májusi virágzása idején a több mint 250 hektáros völgyet bódító illat hatja át. A kisebb mezei vadak szabályos narkózisba esnek tőle, de feljegyezték az esetet, amikor egy jeles kárpátaljai költőknek itt sikerült ihletet adó delíriumba esnie. – A nárciszok virágzása idején minden év májusában itt kerül sor a nárcisztikus hajlamú költők világtalálkozójára, továbbá pedig a szintén tradicionálisnak mondható múzsaversenyre is, amelynek során a költők megválasztják a Nárciszok Hölgyét.

Magyar irodalom Kárpátalján

Mivel egy érdeklődő rákérdezett a témára, nyolc év távlatából szükségesnek éreztem egy kis összefoglalóját adni annak, ami oly sokáig foglalkoztatott. Új weboldal, úk megfogalmazás: »Közel egy évtizeden át (1996-2004) kritikusi igénnyel igyekeztem elemezni azt, ami régiónkban az irodalom tárgykörében zajlott, vagyis azt a jelenségkört, amelyet jobb híján így szokás megnevezni: kortárs kárpátaljai magyar irodalom. A fogalom igen problematikus, lévén jószerével olyasmit jelöl, aminek a léte egyáltalán nem bizonyított, illetve attól függ, mit is értünk irodalmon. Ha e fogalmat szigorúbb kritériumok alapján határozzuk meg, akkor arra juthatunk, hogy kárpátaljai magyar irodalom nem létezik, és legfeljebb jobb-rosszabb írókról-költőkről, vegyes színvonalú művek megjelenéséről, ideig-óráig működő orgánumokról és szerzői csoportokról beszélhetünk, ám nem tudunk felmutatni sem organikus egészként értelmezhető irodalmi összességet (olyanfélét, amely műnemek, műfajok, stílusok, iskolák, műhelyek mentén eléggé tagolt és gazdag lenne), sem igazán kiemelkedő olyan alkotókat, akikre nem csupán ritka kivételként (és gyakran esztétikán kívüli szempontok miatt) irányulna rá az összmagyar irodalom figyelme. Ilyen kivételek, persze, akadnak, hiba lenne ezek jelentőségét alábecsülni, de az ismeretlenségből (és jelentéktelenségből) kiemelkedő egy-egy író-költő kárpátaljai működése sokkal inkább tekinthető egyéni sikernek, semmint egy irodalmi folyamat természetes és magára a folyamatra visszaható jelenségének. Különösen így van ez, ha a figyelmet kiérdemlő irodalmár - és erre az utóbbi évtizedekben számos példa akadt - nem a többé-kevésbé körülhatárolható és eléggé merev lokális (mondhatnók: provinciális) szellemi hagyományokat erősítve, hanem azokkal inkább szembeszegülve mutat fel a magyar irodalom egészében megmérhető értékes műveket.« >>tovább: Kárpátaljai magyar irodalom

Egy régi plágium története

A közvéleményt foglalkoztató elnöki plágiumgyanú jó alkalmat ad számomra, hogy felidézzem, magam miként keveredtem kabátlopási ügybe. Az eset a ma már messzinek tűnő múltba, a hanyatló szocializmus cenzúraterhes esztendeibe vezet. A történet eléggé szövevényes, így kis bevezető és néhány kitérő elkerülhetetlen.

Az 1980-as évek második felében Mihail Gorbacsov meghirdette a peresztrojkát és a glasznosztyot, széles körű társadalmi átalakulások kezdődtek (amelyek végül, több más körülménnyel társulva, a Szovjetunió széteséséhez vezettek). Mindez nagyban érintette a Birodalom legszélén élő kárpátaljai magyarság életét is, lazult az ideológiai szorítás, az írók-költők kezdték úgy érezni, talán kimondhatnak olyan igazságokat is, amelyek korábban tilalmasnak számítottak.

Ilyen tabutéma volt például a magyarság szétdaraboltságának és a nemzeti önrendelkezési jognak a kérdése. Míg Magyarországon csak óvatoskodva, nálunk egyáltalán nem lehetett arról beszélni, hogy a kisebbségi sorsban élő magyarok nem gyakorolhatják szabadon kollektív nemzetiségi jogaikat. Miközben a Ceauşescu-rezsim igen erős presszió alatt tartotta az erdélyi magyarságot, aközben az akkor éppen jónak látszó szovjet–román viszony miatt ezt a problémakört érinteni sem lehetett. Magyarországon a szakmai vagy szépirodalmi publikációk számára nyitva álltak a politikától kevéssé ellenőrzött-befolyásolt fórumok, Kárpátalján viszont ilyen lehetőség nem kínálkozott: magyar nyelvű publikációs orgánumként jószerével csak a megyei pártlap jöhetett szóba.

Történetesen abban az időben az én jó atyám szerkesztette >> tovább a teljes cikkhez: Kabátlopási ügyem

A költészet világnapja

MÁRCIUS 21. – KÖLTÉSZETI VILÁGNAP

A magyar költészet napját április 11-én, József Attila születésének a napján ünnepeljük, de van a költészetnek nemzetközi napja, világnapja is.  Ez március 21. | 1999-ben az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, a csillagászati tavasz első napját nyilvánította A KÖLTÉSZET VILÁGNAPJÁnak.

WORLD POETRY DAY

Mint ismeretes, Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára vetette fel 1998-ban egy UNESCO-hoz intézett levelében a nemzetközi költészeti nap kijelölését. 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította A KÖLTÉSZET VILÁGNAPJÁvá, melyet minden ország a saját eszközeivel, a nem-kormányzati szervek aktív részvételével, a nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepelhet meg.

Személyes Ünnep

Jobb időpontban nem is érkezhetett volna az ismert kubai költő, Heriberto Hernandez Medina üzenete. Nemrégiben írtam neki, mert szerettem volna hozzájutni az általam magyarított Alberd Yollaka-versek spanyol verziójához: Ezeket Ferdinandy György és Herberito közös munkája révén ismerhetik meg az újlatin nyelvet beszélők százmilliói. A rövidesen Budapestre látogató dél-amerikai poéta válaszát éppen ma, a költészet világnapján - WORLD POETRY DAY – kaptam meg, így a lehető legjobb időpontban tehetem én is közzé a spanyol szövegeket. Lásd: Alberd és Heriberto a költészet világnapján

FINN-SPANyollaka

Nagyon kedves levelet kaptam Ferdinandy Györgytől, Maiamiból. Többek között arról értesített, hogy lefordította spanyolra a korábban általam magyarított Alberd Yollaka-verseket. A tolmácsolásait, hogy nyelvileg és költőileg egyaránt kifogástalanok legyenek, az ismert kubai költő, Heriberto Hernandez Medina öntötte végső formába. Két verset küldött el az immáron spanyolul is elkészült kis életrajzzal együtt. Utóbbi így fest:

Sajnos mindezt borítékban, printelt oldalakon juttatta el hozzám, és azt sem írta meg, hogy a spanyol fordítások megjelentek vagy meg fognak-e jelenni valahol. Mivel pedig Gyurkának sajnos semmilyen internetes elérhetősége nincsen, ezért rákérdezni magam is csak hagyományos levélben tudtam. Éva ma feladta, talán hetek is eltelnek, míg Floridába ér.

Hogy hozzájussak a szövegek digitális verziójához és megtudjam, publikálhatók-e, megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a kubai költővel. Meg is találtam Heribertót a Facebookon, küldtem neki üzenetet és bejelöltem ismerősnek. Az ismeretséget visszaigazolta, de üzenetemre nem reagált. Meglehet, kukkot sem értett belőle, mert jobb híján internetes gépi fordítást vettem igénybe…

¡Querido Herberito!
Ferdinandy György conseguí una carta de mi amigo, en la carta las noticias alegres que los poemas Alberd Yollaka están disponibles en una lengua española ya con su colaboración. ¡Digo gracias por ello por este medio!

Gyuri no es para nuestro amigo lamentablemente su cualquier clase de la disponibilidad de Internet. No puedo pedírselo debido a esto el texto digital de la biografía de Yollaka y los poemas (él le envió la imprenta). No preguntar a ninguno que yo conozca de él, que puedo publicar la sustancia en mi propio blog. Doy vuelta a usted para esto: le pregunto si él puede ser, déjele enviar los textos digitalmente – y déjele aprobar que yo debería hacerlo publicar en mi página Web.
Saludar.

Csodálkozom, hogy nem érti, számomra például itt minden világos.
 

Karácsonyi gondolatok József Attila körül

József Attila szobra körül

mint locspocs-fényben a vastaligákkal
zörgő, seszinü alakok
ugy vonulnak a fejemen által
karácsonyesti gondolatok

egy JA-töredék

Nem, egyáltalán nem a kis Balázs volt az első. Vagy ha mégis, azt még nem úgy azonosítottam, mint verset, s végképp nem voltam kíváncsi arra, ki alkotta. Én is írhattam volna, nem olyan nagy dolog. Rímelgettem magam is, mint minden kisgyerek. És cseperedvén is folytattam: a lányoknál az iskolában egy időben divatba jött az emlékkönyv, abba illett a fiúknak valami szépet beleírni. Ambícióm annál túlmutatott, hogy valahonnan másolt zengő szavakat rójak újra, írtam hát olyan szerelmes verseket, hogy ihaj. A többes szám nagyon indokolt, mert nemcsak én kedveskedtem minden lánynak új remekművel, hanem a barátaim számára is megírtam az ő vallomásaikat. Az emlékkönyvek szerencsére hamar beteltek és/vagy elfelejtődtek, csak remélni tudom, hogy a sorozatgyártásom padlásokon porosodó bizonyítékait soha nem bányássza elő a háládatlan utókor. Én is abbahagytam egy időre a verselést. »tovább

Költők a globális faluban

A McLuhan-centenárium alkalmából – az internet nyújtotta kommunikációs lehetőségeket kihasználva – hálózati felolvasást rendezünk. Az esten négy város költői találkoznak egymással és a hallgatósággal, részben virtuálisan. Akik ellátogatnak az egyik helyszínre, a helyi eseményen túl a többi város felolvasó estjeinek vendégeivé is válnak.

Bécs: Nemes Z. Márió
Budapest (Kalicka Bistro): Csobánka Zsuzsa, Kele Fodor Ákos, Pál Dániel Levente
Debrecen (MODEM kávézó): Áfra János, Korpa Tamás, Lapis József
Szeged (SZTE BTK): Kollár Árpád, Lanczkor Gábor, Orcsik Roland

A résztvevők (virtuális) jelenlétükkel és (inter)kulturális reflexióikkal kiterjesztik szerepeiket a költészet romantikus, alternatív, underground felfogásán túlra. Egy költő az információs társadalomban nem magára hagyott, introvertált emléknyom, hanem ugyanúgy a kommunikációs és technológiai innováció része és előmozdítója, mint például egy programozó.

Az esten négy város költői találkoznak egymással és közönségükkel a virtuális térben, bizonyítva, hogy (1) az írásnak nincsen vége, (2) a domesztikált technikai protézisek ugyanúgy lehetnek a költészet és az előadás részei, mint a metaforák.

Az egyik helyszín egyik költőjének felolvasását egy másik helyszín egyik költője követi, az est ilyen spirál mentén bontakozik ki, felszámolva a teret, összehozva személyest és személytelent.

Akik pedig nem tudnak jelen lenni, online követhetik az eseményt.

TOVÁBBI INFÓ FOLYAMATOSAN!  Költők a globális faluban »

Tájékozódás: Ki volt Marshall McLuhan

Versmaraton - csatlakoztam

„Én sem tudok úgy versbe kezdeni, hogy valahol tudatom alatt meg ne rázná pompás sörényét a fekete falak közt élő átlátszó oroszlán, hogy ne hallanám a vérvörös falábakon elfutó idő kopogó lépteit vagy ne kibicelnék a kedves szavaiért sakkozó néma négereknek.” – Az én József Attilám: virtuális kapcsolódásom a szubjektív versmaratonhoz. »tovább

Kárpáti limerikek

Mivel rövidesen megjelenik a Magyar badar bővített kiadása, s mivel 5 limerikem belekerült a kárpátiak közül, ezért új webmagazinomban (BDK Online) újraközöltem a Kárpáti limerikek teljes sorozatát (50 pajzán ötsoros). Ebben kárpátaljai helységneveket foglaltam limerikbe.

Írói oldalam erősödése

5-ös PageRang értéket kapott írói oldalam: Balla D. Károly. Ez első olyan saját szerkesztésű webhelyem, amely ezt a fokozatot megkapta a Google értékelőrendszerében. Alig több, mint egy éve építem a rendszert, igaz, több ezer írást töltöttem fel rá ezalatt.

ungparty.net/bdk - BDK írói oldala

PraePost

Elő- és utóközlő irodalmi segédblogot indítottam a praeblog.hu keretében. Komplex blogomtól eltérően itt főleg irodalmi értékű vagy tárgyú írásaimat teszem közzé.

Az oldal linkje: PraePost / Balla D. Károly