A Blogter archívumából, Cikkek álnéven
Korhely gulyásleves recept
Gulyásleves kicsit másképpen, másnapos gyomroknak
Tavasszal történt, amikor visszatarthatatlanul nyomult a kikelet. Érezni már az illatát. Itt-ott egy-egy comb is villan. Nyílnak a kabátkák, mélyülnek a dekoltázsok… Tegnap megcsípett egy szúnyog az irodában. Végre. És elővettük a bográcsot!
Az igazsághoz tartozik, hogy sűrű poharazgatások közepette Activity-zett a társaság hajnalig, amikor is a gyengébbik fele kidőlt, de mi SubiZoli barátommal nem adtuk fel! Ő bemutatta nekem az új magasnyomású kocsimosó cuccát, és veszettül kezdett az autóm mosásához, én meg arra gondoltam, hogy mekkora szám lesz az ébredező másnaposokat megetetni egy kis levessel. Még akkor is, ha ennek az az ára, hogy mocskosul néz ki a szakács… Nagyjából így is történt.
További nehézségként önkéntes kuktának jelentkezett a ház fiatalabb nápolyi masztiffja, Sacika, aki fiatalsága, túltenyésztettsége és tapasztalatlansága révén nem kínálkozott a legmegfelelőbb segéderőnek, de eme hiányosságait áthidaltuk a marhahús felkockázása során leeső ínak és húscafatok parázs mellett történő megsütésével…
No de térjünk a lényegre:
...miután leeresztettük a szalonna zsírját, megpörköljük a marhahúskockákat.
Mintegy 1,5 kg-t. Lábszárat. De most combot kaptam. Fiatalt. Sebaj.
Amikor rózsaszínű kezd lenni, meglocsoljuk egy deci vodkával. Ez azon nyomban elpárolog, viszont lezárja a húst, porhanyósabb lesz, ami most nem fog ártani, lévén comb. Most már rádobhatjuk az aprított hagymát. Mintegy 4 nagyobb fejnyit.
Ha a hagyma üveges, félrehúzzuk a tűzről, belekeverjük a pirospaprikát – ki milyet szeret – visszarakjuk a tűzre, kavarunk kettőt, és felöntjük fehérborral. Adjunk neki egy litert, ő se legyen szomjas… Megszórjuk köménymaggal, és egy fej aprított fokhagymával.
Most sörözgessünk nyugodtan. Közben meghámozzuk a fehérrépa gyökeret – és mivel kicsit komolyabb magatartást tanúsít, mint ildomos – feldaraboljuk és beledobjuk a bográcsba. Felöntjük vízzel – szemmértékkel állapítjuk meg mennyivel, még nincs kettőslátásunk - finoman sózzuk, borsozzuk, és jöhet a sárgarépa, a zellerszár, meg a burgonya tisztítása. Közben napozhatunk a felkelő nap fényénél. Meg sörözgethetünk.
Amikor már nagyon ég a pofánk, megnézzük a hús állagát, ami jó. Természetesen a húskocka fele a kuktáé – jobb a békesség. Meg hát morog a dög. Közben megsült az inas-ebcsemege is, ezzel aztán végképp levesszük a segédet mindnégy lábáról!
Most belekerülhetnek a zöldségek, hozzáöntünk még egy liter fehér bort, és nyugodt szívvel engedhetjük el magunkat! Persze csak azután, hogy megbizonyosodtunk afelől, hogy stabil, de nem túl erős parázs tartja melegen a levest.
A lazítás oly mértékben sikerül, hogy ülve is el tudunk aludni, teli sörösüveggel a kezünkben. Bár szerintem ezt csak az irigyeim terjesztik…
A második liter bor biztosítja, hogy semmi sem főtt szét. A másnapos had – ízlés szerint tejföllel, vagy anélkül kanalazza a gulyást, ami tulajdonképpen nem is gulyás, hanem egy savanykás gyomortabletta, amire bizony már megest lehet inni… És kezdődhet az egész elölről.
háztartás - otthon - eszközök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése