„Én sem tudok úgy versbe kezdeni, hogy valahol tudatom alatt meg ne
rázná pompás sörényét a fekete falak közt élő átlátszó oroszlán, hogy ne
hallanám a vérvörös falábakon elfutó idő kopogó lépteit vagy ne
kibicelnék a kedves szavaiért sakkozó néma négereknek.” – Az én József
Attilám: virtuális kapcsolódásom a szubjektív versmaratonhoz.
»tovább
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése