Blogról blogra

Úgy tűnik, 50 blogomat bemutató sorozatom megrekedt. Fő oka univerzális lustaságom meg más irányú elfoglaltságaim (keresőoptimalizálok), de vannak enyhítő körülmények is. Vagy inkább súlyosbítók, lévén az, hogy pl. a Freeblog.hu megszűnt és vele 5 blogom vezsett oda, az inkább súlyosbítás. Volt, amit időben átmenekítettem, például a Kárpáti Viperát, de pl. a Gemkapocs címűt meg egy alternatív Kárpátalja-blogot a digitális földrengés maga alá temette. Megszűnt két remek blogom a bloglap.hu alatt. Jól használható rendszer volt, vagy három éven át ingyenesnek mondta magát a szolgáltató, de aztán elkezdtek reklámot nyomni, majd pénz kértek a fenntartásért. Aránytalanul sokat, másutt ennyiért jókora, akár 20 blognak is elég tárhelyet vehetek. Hát annak a kettőnek is lőttek - holott a különböző szolgáltatóknál fenntartott webhelyeknek SEO-munkámban jelentősége van.

Persze közben nyitottam újakat, de amíg egy blog felfut... Merthogy ezek persze optimalizált webhelyek voltak és remek, minőségi linkeket küldhettem róluk. De hát az internet, a web már csak ilyen. Kicsit efemer... Ále jó.

---

Szerény évforduló elé

Szerény évfordulóra készülök: 10 éve annak, hogy nem publikálok a Kárpáti Igaz Szóban. Azelőtt cirka 12 évig szintén nem, de 2003 májusában beadtam a derekamat és 2004 áprilisáig megjelent pár hosszabb esszé-szerűségem és közéleti írásom. A sort ez a publicisztikai opusz nyitotta:

• Távolabb Magyarországtól – Európához közelebb

Magamnak is furcsa élmény volt újraolvasni.

---

Pécsett a hamis Arvisurák

Nemrégiben Bodnár László blogger barátom meghívott blogolni a BlogPécs.hu  blogba... Most, hogy egyetlen mondatba ennyi blogot sikerült beleraknom, az jut eszembe: nem elég nekem a saját félszáz blogomat etetni... No persze a dolognak számomra kellemes aspektusai vannak: fontos könyveim megjelenése és sok személyes kötődésem, többszöri ottani megfordulásom és szereplésem okán kicsit pécsinek érzem magam - és roppant jól esik, hogy ott élő barátaim is valamiféle tiszteletbeli félig-meddig-szegről-végről-virtuálisan-spirituálisan pécsinek tartanak. Ideje volt hát erősíteni a Pécs-Ungvár világtengelyt :) De lássuk, mit írtam a PécsBlogba bele:

Asszociációs játékok

Második sorozatához érkezett >itt leírt asszociációs játékom<, amelynek lényege, hogy néhány előre megadott szóról más szavakra asszociálva ezekből az új szavakból összerakjuk a megfejtést, amely jelen esetben mindig egy közismert mű címe. Magyarázat helyett sokkal célszerűbb a fent megadott link alatt nyíló oldalba belekukkantani: számos példa szerepel ott - megfejtéssel és magyarázattal együtt.

A játék elég kevés résztvevővel indult, ennél többen kapcsolódtak be menet közben, ezért célszerűnek látszott valahogy kiküszöbölni a később indultak hátrányát a pontversenyben. Ezért a tervezettnél hamarább lezárult az első forduló (tekintsük amolyan tagtoborzó próbafutamnak), és máris elindult az új. A feladványok eléggé nehezek, de már az elsőt is 24 órán belül tíznél többen megfejtették - nekik ezúton is gratulálok.

Létrejött emellett egy FB-csoport is Ludus név alatt, a belépettek itt értesülhetnek a friss feladványokról. Az asszociációs játék mellett kis logikai fejtörőket is fabrikálok tagtársaim szórakoztatására.

Alig hihető: minél vénebb vagyok, annál fontosabb nekem a játék. Voltaképp játszásnak fogom fel a weboldalak Google-optimalizálását is - holott ezzel időnként hivatásszerűen foglalkozom.

---

Az utolsó futamok. Új könyvemben a baloldaliságról

Most megjelent új könyvemben folytatódnak a manzárdőr feljegyzései. A naplókönyv a 2004-2007-es időszakot fogja egybe. 2004-ben például ezt írtam a baloldaliságról:

A baloldaliság

...Nyilván léteznek egyfelől pontos ideológiai, történelmi-kulturális, szociológiai, politikai és gazdaságtani kritériumok, amelyeket én nem ismerek eléggé, de amelyek alapján nagyjából lehet tudni, mi és hogy, másfelől meg vannak a szubjektív érzékelések-vélekedések, amelyek a személyes értékítéleteken alapulnak. Az előbbi (ideológiai stb.) aspektusok szerinti megítélhetőségek azonban keverednek és átfedődnek egymással, majd az utóbbiak szerint személyes elbírálás alá esnek, így aztán egy soknézőpontú komlex képünk alakul ki arról, mit sorolunk balra és mit jobbra. Eközben ami ideológiailag jobbos, az gazdaságilag lehet balos, ami napi politikában balos, szociológiai következményeiben lehet jobbos, stb. – és fordítva is. Összemosódik az elvi és a gyakorlati szint is. Ilyesmi a mai rendszerváltó Magyarországon nem ritkaság – nyilván mindenki tud példákat mondani.
  
Hogy én is mondjak. A magántulajdon preferálása a kollektívval szemben jobbos valami, a liberális gazdaságpolitika okán azonban a kapitalizációnak mégis a baloldali pártok a szószólói; a „népiség” eszméje meg balos eredetű és lényegű, de a „nemzeti gondolkodás” ráhelyeződésével mégis a jobboldali pártok legfőbb hivatkozási alapjává vált (és itt ne is említsem a „népi” írókat, akiknek a baloldalon lenne a helyük, mégis a jobbon találjuk őket); a forradalmiságot meg balos radikális magatartásnak tartjuk, a forradalom eszméjét a gyakorlatban két éve mégis a jobboldal hordozta a mellén hónapokig kokárda formájában; stb.

Minderre még rárakódnak a konzervatív kontra liberális-haladó, a szakrális kontra szekularizált, a nemzeti kontra kozmopolita ellentétek. Ezeknek általában egyik pólusát inkább balosnak, másikát inkább jobbosnak érezzük, de ugye ismerünk konzervatív liberálisokat, nemzeti érzelmű ateistákat, mélyen vallásos kozmopolitákat, szocdem nagytőkéseket stb. „Úgy általában” azért mindig tudjuk-érezzük egy pártról, politikusról, tendenciáról, jelenségről, hogy hová soroljuk. A szegényeknek a jómódúak rovására történő támogatását akkor is baloldalinak gondolnánk, ha konzervatív polgári párt hajtaná végre, az államvallás bevezetését pedig akkor is jobbosnak, ha a szocialista párt elnöke hirdetné ki. De hogy milyen furcsaságok adódnak, megmutatkozik pl. abban, hogy az európai csatlakozást mindkét szélsőség elutasítja, bár más okból, egyik inkább a munkásosztály még nagyobb kizsákmányolásától, a másik a nemzeti jelleg elvesztésétől tart. Vannak más zavarba ejtő dolgok is, például hogy a Fidesz bolsevik mintára szervezi polgári segédcsapait, az MSZP pedig, úgy tűnik, kevésbé híve a demokratikus centralizmusnak, mint az SZDSZ és a Fidesz. Amikor meg azt hallom jobbról, hogy az abortuszt be kellene tiltani, akkor azért a kommunista Ratkó Anna csak eszembe jut...

Balla D. Károly: Az utolsó futamok

Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 2013
Borító: Balla Csönge
ISBN 9789639893801
Terjedelem: 176 oldal
Méret, kötésmód: A/5, keménytáblás, cérnafűzött
Fogyasztói ár: 1 900 Ft

---

Tsúszó ungvái Fordja

A XX. század nagy művészeinek az élettörténete  elválaszthatatlan a gépkocsizás történetétől.A technikai forradalom eme nagy vívmányát nagy élvezettel vették birtokukba írók, festők, színészek - elég ha a futuristákra és aktivistákra gondolunk, akik megszállottjai lettek a száguldásnak. Nem egy nagy alkotó tragikus halálát is automobil okozta. Itt ajánlott  történetem szerencsére derűsebb kimenetelű és két érdekes epizóddal is hozzájárul az autótörténethez. Megismerhetjük az első budapesti autókölcsönző létrejöttének körülményeit és megtudhatjuk, a magyar avantgárd jelképes alakja milyen automobil társaságábon kirándulgatott a Kárpátokban. A közlés aktualitását az adja, hogy nemrégiben a detroiti autómúzeum elfekvő raktár-készletének katalogizálása közben rábukkantak arra az éppen száz esztendős, 1913-as gyártású Ford T-modellre, amelyről kiderült, valaha Tsúszó Sándor birtokában volt,  aki 1929-ben ezzel utazott viharos házasságának hat ungvári hónapja múltán Pozsonyba. Tsúszó 100 éves T-modellje > Tovább...

---

Obszcén cirill ABC

A cirill ÁBC a szovjet korszakban a szocialista kultúra egyik szimbóluma volt. A nyelvészetben is kontárkodó Joszif Visszarionovics Sztálin legalábbis a kommunista proletkult attribútumáénak tekintette főleg azon oknál fogva, hogy a Szovjetunióban sikerült eltörölni az írástudatlanságot, így az orosz betűket egyszer s mindenkorra birtokába vehette az uralkodó munkásosztály.

Itt bemutatásra kerülő internetes leletemet több blogomban is prezentáltam, mindenütt olvasók ezreit vonzotta. Most felkerült a BDK Online webmagazin friss számába is. A művészi értékkel is bíró szovjet erotikus (pornográf)  ábécé akvarelljei 1931-ben, a sztálini korszak legsötétebb időszakában, a tomboló proletkult idején készültek, amikor az ilyesmiért ajár Gulag is járhatott. Az obszcénnak méltán nevezhető ABC-illusztrációk külön pikantériája, hogy készítőjük nem más, mint a számos állami díjjal és kitüntetéssel jutalmazott Szergej Merkurov (1881—1952), aki a legmonumentálisabb Sztálin- és Lenin-szobrok alkotójaként vonult be a szovjet művészettörténetbe - ő készítette például a 3 legnagyobb méretű szovjet Sztálin-szobrot. Könnyen lehet, hogy ez frusztrálta őt, ezért élte ki magát obszcén pajzánságokkal - a dolog épp attól csiklandós, hogy az ideologikus tartalommal is felruházott szent orosz ábécé társul az eléggé "szókimondó" gruppenszex jelenetekkel.