A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napló. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 29., kedd

Húsvét utáni gondolatok

Annak a jellemzően antropomorf tulajdonságokkal felruházott isteni
személynek a létét valóban mindenestül elvetem, akit a hívők
miatyánkoznak, akinek a büntetését félik, amikor parancsolatait
megszegik, aki megbünteti a rosszakat és megjutalmazza a jókat, aki
magához szólítja az élőket, hogy ne éljenek tovább, akiknek a hívek
megköszönik, hogy ételt-italt adott az asztalukra, akinek a segítségéért
fohászkodnak csip-csup ügyeikben és akinek hálát rebegnek, ha sikerült
jó albérletet találniuk vagy nagyobb baj nélkül felhúzniuk egy épület
falát. Bevallom, az ilyesmit, úgy ahogy van, képtelen ostobaságnak
tartom, és úgy vélem, a napi szinten büntető-jutalmazó istenféleségben
való hit mögött elmaradott, korlátozott, beszűkült, primitív gondolkodás
rejlik. Vagy ami semmivel sem jobb:  gondolati restség, tunyaság. Vagy
ami rosszabb: számító álszentség, elvtelen és önámító megfelelni akarás.


Ezzel szemben azt egyetlen percig sem gondolom, hogy egy képzetes
személyhez magunkban vagy félhangon beszélni,
gondjainkat-tépelődéseinket egy nálunk feljebbvalónak tartott
szellemiséggel megosztani ostobaság lenne. Ellenkezőleg: ha pontosan
tudom, hogy nem a magam fölé helyezett virtuális személy fogja megoldani
napi gondjaimat, nem ő fogja megtorolni a bűnöket és megjutalmazni a jó
cselekedetet, ha nem várok semmit tőle és tisztában vagyok azzal, hogy
az ő létezése csupán az én lelki, érzelmi, intellektuális igényemből
fakad, azaz nekem van szükségem arra, hogy folyamodjak „valakihez”, akit
úgy teremtettem magamnak, hogy fölötte álljon a való világ hívságainak,
s aki ekként akár még magasabb szempontú válaszokat is  adhat a
kérdéseimre, mert felülemeltem őt saját kisszerűségemen – nos, az ilyen
esetre nézve azt gondolom, hogy a magam alkotta szellemi feljebbvalóval
kialakított efféle kontaktus hasznos és építő jellegű lehet, mi több:
az őszinteség érzelmi és a belátás értelmi fokának függvényében a saját
gyarlóságainkkal történő szembenézés felemeli a lelket, megvilágosítja
az elmét. A saját lelkiismeretemnek, jobbik énemnek, legnemesebb
eszményeimnek a kivetítése és egy magasabb rendű képzetes személyben
történő megidézése és megszólítása szép, nemes, felemelő és mélyen
emberi gesztus, az őszinte érzelmek és az emelkedett gondolkodás aktusa.


Istenhit vagy ateizmus?

2013. augusztus 27., kedd

Az utolsó futamok. Új könyvemben a baloldaliságról

Most megjelent új könyvemben folytatódnak a manzárdőr feljegyzései. A naplókönyv a 2004-2007-es időszakot fogja egybe. 2004-ben például ezt írtam a baloldaliságról:

A baloldaliság

...Nyilván léteznek egyfelől pontos ideológiai, történelmi-kulturális, szociológiai, politikai és gazdaságtani kritériumok, amelyeket én nem ismerek eléggé, de amelyek alapján nagyjából lehet tudni, mi és hogy, másfelől meg vannak a szubjektív érzékelések-vélekedések, amelyek a személyes értékítéleteken alapulnak. Az előbbi (ideológiai stb.) aspektusok szerinti megítélhetőségek azonban keverednek és átfedődnek egymással, majd az utóbbiak szerint személyes elbírálás alá esnek, így aztán egy soknézőpontú komlex képünk alakul ki arról, mit sorolunk balra és mit jobbra. Eközben ami ideológiailag jobbos, az gazdaságilag lehet balos, ami napi politikában balos, szociológiai következményeiben lehet jobbos, stb. – és fordítva is. Összemosódik az elvi és a gyakorlati szint is. Ilyesmi a mai rendszerváltó Magyarországon nem ritkaság – nyilván mindenki tud példákat mondani.
  
Hogy én is mondjak. A magántulajdon preferálása a kollektívval szemben jobbos valami, a liberális gazdaságpolitika okán azonban a kapitalizációnak mégis a baloldali pártok a szószólói; a „népiség” eszméje meg balos eredetű és lényegű, de a „nemzeti gondolkodás” ráhelyeződésével mégis a jobboldali pártok legfőbb hivatkozási alapjává vált (és itt ne is említsem a „népi” írókat, akiknek a baloldalon lenne a helyük, mégis a jobbon találjuk őket); a forradalmiságot meg balos radikális magatartásnak tartjuk, a forradalom eszméjét a gyakorlatban két éve mégis a jobboldal hordozta a mellén hónapokig kokárda formájában; stb.

Minderre még rárakódnak a konzervatív kontra liberális-haladó, a szakrális kontra szekularizált, a nemzeti kontra kozmopolita ellentétek. Ezeknek általában egyik pólusát inkább balosnak, másikát inkább jobbosnak érezzük, de ugye ismerünk konzervatív liberálisokat, nemzeti érzelmű ateistákat, mélyen vallásos kozmopolitákat, szocdem nagytőkéseket stb. „Úgy általában” azért mindig tudjuk-érezzük egy pártról, politikusról, tendenciáról, jelenségről, hogy hová soroljuk. A szegényeknek a jómódúak rovására történő támogatását akkor is baloldalinak gondolnánk, ha konzervatív polgári párt hajtaná végre, az államvallás bevezetését pedig akkor is jobbosnak, ha a szocialista párt elnöke hirdetné ki. De hogy milyen furcsaságok adódnak, megmutatkozik pl. abban, hogy az európai csatlakozást mindkét szélsőség elutasítja, bár más okból, egyik inkább a munkásosztály még nagyobb kizsákmányolásától, a másik a nemzeti jelleg elvesztésétől tart. Vannak más zavarba ejtő dolgok is, például hogy a Fidesz bolsevik mintára szervezi polgári segédcsapait, az MSZP pedig, úgy tűnik, kevésbé híve a demokratikus centralizmusnak, mint az SZDSZ és a Fidesz. Amikor meg azt hallom jobbról, hogy az abortuszt be kellene tiltani, akkor azért a kommunista Ratkó Anna csak eszembe jut...

Balla D. Károly: Az utolsó futamok

Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 2013
Borító: Balla Csönge
ISBN 9789639893801
Terjedelem: 176 oldal
Méret, kötésmód: A/5, keménytáblás, cérnafűzött
Fogyasztói ár: 1 900 Ft