A blogot eredetileg a freeblog.hu keretében hoztam létre, és eléggé rendszertelenül, ötletszerűen működtettem éveken át. Leginkább a honi pályán megeső sajtóbakikra sziszegtem rá. Ha valami tárgyi tévedés vagy nyelvi sutaság nagyon szemet szúrt, hát megglosszintottam. Ha ritkán is tettem ezt, az évek során azért elég sok minden összegyűlt. 2011-ben aztán egy kicsit rendszeresebbé váltak a publikációk, de a Viperát soha nem tartottam számon legfontosabb webhelyeim között.
Ám egyszer valaki azt írta, hogy mindig erről a lapról indul, ha engem akar olvasni. Nosza, stafírozzuk ki akkor kicsit a blogot, legyenek gyakrabban új posztok: hiszen olyasmi, amire rásziszeghetek, a kelleténél is több akad. Igen ám, de a freeblog.hu lehetőségeit már igencsak elégtelennek találtam. A jobb szolgáltatók elkényeztettek, még inkább a saját tárhelyen működtetett wordpress-blogok. Egy ilyen rendszerbe próbáltam átköltöztetni a teljes anyagot - de a freeblog.hu ebben sem működött megfelelően. Így csomó mindent (pl. képeket) egyesével kellett áthoznom.
- Kárpáti Vipera a régi helyen
- Kárpáti Vipera az új helyen
Addig is ízelítő a Vipera archívumából:
Vér a pucában
2006. március 29.
A Soma művésznéven
ismert, magát olykor mamagésának tituláló (egyébként remek)
jazzénekesnő szereplése a Megasztár nevű énekverseny zsűrijében (TV2)
nem feltétlenül számít a magyar közjó részének. Soma a versenyzők
teljesítményét (nemüktől függetlenül) leginkább szexuális szempontból
értékeli, olyan is volt már, hogy a bugyija nedvesedéséről számolt be
egy produkció után. Ezen a téren való jártassága, gondolnám, megkívánja,
hogy a genitáliák nevét megfelelően használja, ám egyszer orbitális
lapszus hagyta el érzéki ajakát, egy nőénekesnek mondta dicsérőleg, hogy van vér a pucájában.
A dolgot akkor aktuálisan megglosszintottam,
és kicsit csodálkoztam azon, hogy – a hozzászólásokból ítélve – közel
sem értette meg mindenki, mi volt ebben a röhögtető képtelenség. Magam
el is felejtettem volna a dolgot, ám egy érdeklődő úriember a minap a
Google keresőjébe, remélve, hogy magyarázatot kap az eredetére, beütötte
a szólást (idézőjelek közé téve, így: „van vér a pucájában”) – és mit
ád isten, az én glosszám volt az első találat. Elolvasta, de ő sem
értette, mi a bajom a dologgal, ezért mail címemet megtalálva levelet
írt: régóta keresi a „puca” jelentését, és nem találja egyik szótárban
sem, de ő azt gondolja, hogy nem a női (?!) nemi szervet jelenti, hanem az orcát: akinek vértől piroslik az arca, az bátran áll neki a dolgoknak. Szerinte ezt jelenti a mondás.
Ezen már kiakadtam egy kicsit. Én
közhasználatú, mindennapi szónak gondoltam a pucát, nálunk, Kárpátalján
igencsak járatos és senkinek sincs kétsége afelől, hogy mit jelent.
Megnéztem az értelmező szótárban, s abban tényleg nem volt benne.
Nocsak!? Nyelvjárási szó lenne? Az Új Magyar Tájszótár sajnos hiányzik a
házi könyvtárunkból, de felütöttem egy hasonlóan fontosat.
A Magyar Nyelv Etimológiai szótárából
megtudható a pucáról, hogy először 1501-ben fordult elő írott formában,
ekkor és a következő évszázadokban ilyen jelentéssel: férfiúság, nemző
tag, hímvessző. Meglepetésemre azonban a román eredetű és valószínűleg a
gyermeknyelvben keletkezett szó eredetileg nemcsak a fiúk, hanem a
kislányok szeméremtestét is jelentette.
De Somát mégsem menthetem fel, mert a szólásnak bizony csak akkor van
értelme, ha férfiúnak a hímtagjába tolul a vér, amely ilyenkor, mint
tudjuk, megmerevedik. És éppen ez az a fickós állapot, amire a népi
bölcsesség utal.
Természetesen így traktálják a Debreceni Egyetem illetékes tanszékének a tudorai is szlengszótárukban, amely a szólás negatív alakját definiálja ekképpen: Nincs annyi vér a faszában.
Kutatásaim eredményeit megírtam az érdeklődő úrnak, aki ezek után végre már eligazodhat a világ legfontosabb dolgaiban.
Karinthy – de melyik?
2011. április 26.
Bár hasonlítottak egymásra és a keresztnevük is azonos betűvel kezdődik, azért az apa Karinthy Frigyest és a fiú Karinthy Ferencet ilyen látványosan összetéveszteni, ráadásul kétszer is – ez lapszerkesztői csúcsteljesítmény.
A képen a papa, Frigyes, az életrajz is az övé – a címben azonban
Ferenc szerepel. Ugyancsak ő van szerzőként megjelölve a papa két
örökbecsű és roppant közismert írása felett. Nem csodálkoznék, ha
legközelebb már az unoka Karinthy Márton lenne mondjuk a Budapesti tavasz szerzője a jeles kárpátaljai kiadványban, amely alcímében Közművelődési magazinnak mondja magát – hát így közművel.
És itt azt most szóvá sem teszem, hogy friss áprilisi számukban már
második részét közlik egy „tudományos” értekezésnek, amely azt
bizonygatja, hogy az evolúcióelmélet áltudomány… Úgy tűnik, a szerkesztők számára az irodalomtörténet is az.
Élet-Jel, 2011/április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése