Réz Pál emlékezete

Nem tudom felidézni, hol és mikor
találkoztam először Réz Pállal. Annyi azonban bizonyos, hogy még a Holmi
előtt volt. Erre azért emlékszem élesen, mert irodalmi berkekben tudni
lehetett, hogy már lezajlottak a lapalapítással kapcsolatos teendők, de
az első szám még jó ideig nem jelent meg. Az én várakozásomat növelte,
hogy történetesen éppen én is lapot alapítottam, a Hatodik Sípot,
és ennek első száma már kijött a nyomdából, amikor 1989 őszén a
Vígszínház előterében összefutottunk Réz Pállal. Nyomban rá is
kérdeztem, megjelent-e már a Holmi, sajnos még nem, mondta, én meg
kivágtam, hogy viszont a Hatodik Síp első száma már elkészült. Igen
szerény kis folyóiratocska volt, jelentőséggel inkább a puszta
megjelenés bírt, nem a tartalom. Váltottunk még pár szót az előadásról,
hogy éppen mit láttunk, arra nem emlékszem, de arra igen, hogy neki
jobban tetszett, mint nekünk.

Ritkán, évente egy-két alkalommal
futottunk össze rendezvényeken, véletlenszerűen. Tervezett
találkozásaink akkor vették kezdetüket, amikor évekkel később szerzői
lettünk a Holminak. Főleg Éva: az ő novelláinak jó néhánya éppen ott
jelent meg elsőként (Réz: „Fenntartjuk magunknak az első elutasítás
jogát”). Pali bátyánk nagyon kedvelte Évát és az írásait, elfogult
szeretettel viszonyult műhöz és szerzőjéhez. De ez nem akadályozta meg
abban, hogy áspiskígyónak nevezze (persze viccesen), ha hosszabb ideig
nem küldött írást. >> Réz Pál és a Margit-híd

Linképítés ingyen? Miért magas az ára?

Linkpfil építés önállóan

A lényeg: ha valaki úgy döntött, saját maga végzi a linképítő munkát,
alaposan tájékozódjon afelől, melyek a kerülendő eljárások, melyek a
módjával alkalmazandók, és melyek azok, amelyeket kellő kreativitással
bátran lehet ma is használni a kulcsszavas Google-helyezések javítására. Lehetséges linképítés ingyen? Igen, ha a
honlaptulajdonos maga végzi. Szakember bevonása esetében kreatív
munkával tartalmi összefüggések és releváns szövegkörnyezet kialakítása
révén történik a linkprofil szakszerű felépítése: mivel ez időigényes és
nehezen megszerezhető szaktudást igényel, ezért magas az ára. Néhány
fogást azonban a kezdő linképítők is elsajátíthatnak.



Linképítés ingyen? Mi az ára?

Húsvét utáni gondolatok

Annak a jellemzően antropomorf tulajdonságokkal felruházott isteni
személynek a létét valóban mindenestül elvetem, akit a hívők
miatyánkoznak, akinek a büntetését félik, amikor parancsolatait
megszegik, aki megbünteti a rosszakat és megjutalmazza a jókat, aki
magához szólítja az élőket, hogy ne éljenek tovább, akiknek a hívek
megköszönik, hogy ételt-italt adott az asztalukra, akinek a segítségéért
fohászkodnak csip-csup ügyeikben és akinek hálát rebegnek, ha sikerült
jó albérletet találniuk vagy nagyobb baj nélkül felhúzniuk egy épület
falát. Bevallom, az ilyesmit, úgy ahogy van, képtelen ostobaságnak
tartom, és úgy vélem, a napi szinten büntető-jutalmazó istenféleségben
való hit mögött elmaradott, korlátozott, beszűkült, primitív gondolkodás
rejlik. Vagy ami semmivel sem jobb:  gondolati restség, tunyaság. Vagy
ami rosszabb: számító álszentség, elvtelen és önámító megfelelni akarás.


Ezzel szemben azt egyetlen percig sem gondolom, hogy egy képzetes
személyhez magunkban vagy félhangon beszélni,
gondjainkat-tépelődéseinket egy nálunk feljebbvalónak tartott
szellemiséggel megosztani ostobaság lenne. Ellenkezőleg: ha pontosan
tudom, hogy nem a magam fölé helyezett virtuális személy fogja megoldani
napi gondjaimat, nem ő fogja megtorolni a bűnöket és megjutalmazni a jó
cselekedetet, ha nem várok semmit tőle és tisztában vagyok azzal, hogy
az ő létezése csupán az én lelki, érzelmi, intellektuális igényemből
fakad, azaz nekem van szükségem arra, hogy folyamodjak „valakihez”, akit
úgy teremtettem magamnak, hogy fölötte álljon a való világ hívságainak,
s aki ekként akár még magasabb szempontú válaszokat is  adhat a
kérdéseimre, mert felülemeltem őt saját kisszerűségemen – nos, az ilyen
esetre nézve azt gondolom, hogy a magam alkotta szellemi feljebbvalóval
kialakított efféle kontaktus hasznos és építő jellegű lehet, mi több:
az őszinteség érzelmi és a belátás értelmi fokának függvényében a saját
gyarlóságainkkal történő szembenézés felemeli a lelket, megvilágosítja
az elmét. A saját lelkiismeretemnek, jobbik énemnek, legnemesebb
eszményeimnek a kivetítése és egy magasabb rendű képzetes személyben
történő megidézése és megszólítása szép, nemes, felemelő és mélyen
emberi gesztus, az őszinte érzelmek és az emelkedett gondolkodás aktusa.

Istenhit vagy ateizmus?

Pirézségem története, 7

Azt gondolom, vérbeli piréz cselekedet efféle kakukktojásokat csempészni a hamis néptörténetből  eredeztetett felsőbbrendűségi tudat dokumentumai közé. Az én Arvisuráimat ugyan nem terjesztik szamizdatként a kozmikus származásban elszántan hívő térítők, nem adja ki egy megrostált változatát a Püski Kiadó, nem idézik amatőr őstörténészek – az internetes keresések világában mégis felbukkannak ezek a piréz Arvisurák, például annak a friss hírnek az apropóján, hogy pirézek fogják megépíteni az első transzgenetikus állatkertet.


Ha tehát a pirézekkel nekem nincsenek is terveim, ám piréz terveim időnként még lehetnek, illetve fordítva is állhat a dolog: előfordulhat, hogy a pirézeknek lesz valami nagy-nagy terve velem.
Aminek majd kellő gyakorlattal ellenszegülhetek. >>Pirézségem története, 7

Pirézségem története, 5

 Mi sem áll távolabb a pirézektől, mint a karót nyelt komolyság. Az én
felfogásomban legalábbis a piréziánus elvszerűségbe bőven belefér a
játék, a humor, az irónia vagy akár a hülye vicc. Sőt: nemcsak belefér,
hanem a lényegéhez tartozik. Hát hiszen maga a piréz lét is afféle
duplafenekű identitás, mert ugye a piréz egyik feneke az, amibe
belerúgnak, de a másik az, amelyikkel nagyokat durrant az előítélesen
gondolkodók orra alá.

Pirézségem története, 5

Pirézségem története, 1

...a pirézekről jóval születésem előtt déd- és nagyszüleimtől hallottam
először. Ültünk az Ung partján, lábunk belelógott a metaforáktól
hemzsegő zavaros és kissé büdös vízbe – ők pedig egymásnak adták egy
végtelen történet szálát. Anyai nagyanyám kezdte egy hazulról hozott
székely mesével, arról szólt, hogy az idegenbe szakadt kicsi pirézre
rászakadt a Retyezát, de ő csodával határos (dehogy határos, éppen hogy
nem!) módon kiszabadult és meg sem állt apai dédnagyanyám cipszer
(szepességi szász, javítana ki apám) falujáig, hogy részt vegyen egy
véget nem érő farsangi richtagolásban (szomszédoló mulatság), ám
addig-addig szomszédolt, míg az Ószövetségben találta magát, onnan meg
anyai nagyapám idézte meg héberül, a Próféták Könyvéből, amelyben írva
vagyon a pirézek igazsága. Előkönyörgő apai dédapám sem maradhatott
rest, tudta ezt az igazságot ő is, épp csak az ő szájából Károli Gáspár
nyelvén gördült tovább a történet. De nem mondhatta sokáig, mert a
lábunkat addig csak csiklandozó metaforák közben falánk szimbólumokká
híztak az Ungban, jobbnak láttuk odébbállni. Az idő is rosszra fordult,
emlékszem, súlyosan zuhogott a forró nemzeti eső és kíméletlenül fútt a
fagyos liberális szél, szinte menekültünk, míg végre menedéket találtunk
egy hatalmas szivárványszín sátorban. Összebújtunk. Én ott és akkor
tökéltem el...

Pirézségem története, 1

Integrálódás a provinciába

Főblogomba írtam: "Mentőkörülményt persze ezret találhatunk. Ott vannak az emberi motivációk (megélhetés, dicsvágy), joggal hivatkozhatunk a szülőföld hívó szavára és a hozzá való  ragaszkodásra, vagy érvelhetünk akár azzal is, hogy az itthoni irodalmi felhozatal oly annyira gyenge, hogy a kiadóink nem dúskálnak a nívós hazai kéziratokban, így kapóra jöhet az ilyen visszatagozódás, így aztán jobban jár a honi olvasó, ha az itthon működők önképzőköri művei helyett az esetleg néhány kötet erejéig Magyarországon is helyét megálló tehetségesebb szerző
visszaszármaztatott műveit olvassa." - Vissza a provinciába

---