Réz Pál emlékezete

Nem tudom felidézni, hol és mikor
találkoztam először Réz Pállal. Annyi azonban bizonyos, hogy még a Holmi
előtt volt. Erre azért emlékszem élesen, mert irodalmi berkekben tudni
lehetett, hogy már lezajlottak a lapalapítással kapcsolatos teendők, de
az első szám még jó ideig nem jelent meg. Az én várakozásomat növelte,
hogy történetesen éppen én is lapot alapítottam, a Hatodik Sípot,
és ennek első száma már kijött a nyomdából, amikor 1989 őszén a
Vígszínház előterében összefutottunk Réz Pállal. Nyomban rá is
kérdeztem, megjelent-e már a Holmi, sajnos még nem, mondta, én meg
kivágtam, hogy viszont a Hatodik Síp első száma már elkészült. Igen
szerény kis folyóiratocska volt, jelentőséggel inkább a puszta
megjelenés bírt, nem a tartalom. Váltottunk még pár szót az előadásról,
hogy éppen mit láttunk, arra nem emlékszem, de arra igen, hogy neki
jobban tetszett, mint nekünk.

Ritkán, évente egy-két alkalommal
futottunk össze rendezvényeken, véletlenszerűen. Tervezett
találkozásaink akkor vették kezdetüket, amikor évekkel később szerzői
lettünk a Holminak. Főleg Éva: az ő novelláinak jó néhánya éppen ott
jelent meg elsőként (Réz: „Fenntartjuk magunknak az első elutasítás
jogát”). Pali bátyánk nagyon kedvelte Évát és az írásait, elfogult
szeretettel viszonyult műhöz és szerzőjéhez. De ez nem akadályozta meg
abban, hogy áspiskígyónak nevezze (persze viccesen), ha hosszabb ideig
nem küldött írást. >> Réz Pál és a Margit-híd