2012. november 25., vasárnap

Gyurcsány-Orbán döntő a Régi Manzárdon


Első nagy olvasottságú igazi közösségi blogomat a blogter.hu rendszerében nyitottam 2005-ben. Bő fél évig üzemelt teljes gőzzel (aztán ugyanott egy újabbat nyitottam azzal, hogy a régi "betelt"). A manzard.blogter.hu cím alatt ma is megvan a blog Régi Manzárd néven - négy év szünet után 2011-től nagy-nagyritkán ott is közzéteszek (általában újraközlök) egy-egy posztot.

Érdekesség, hogy a blog első bejegyzései Trill Zsolt Bubik-díjáról és Kelemen Hunor blogjának az indulásáról adnak hírt.

Ennél fontosabb, hogy 2006 tavaszán itt értem el először többezres olvasottságot. Volt olyan posztom, amelyet tízezernél több kattintást ért. Ezt két körülménynek köszönhettem. Az első, hogy akkor zajlott egy emlékezetesnek mondható Megasztár-verseny (amely már túl volt a kezdeti nehézségeken, de még nem fáradt el és tartalma sem üresedett ki), ennek minden fordulóját részletesen kommentáltam, és mert érdemi kritikákat igyekeztem írni s ezeket saját meglátásaimmal bőven fűszereztem, így hétről hétre egyre több olvasó vált kíváncsivá a véleményemre. A másik: a parlamenti választások okán közzétett politikai kommentárjaim is közérdeklődésre tarthattak számot, ezeket is sokan olvasták és kommentelték.

Aztán pedig a két miniszterelnök-jelölt emlékezetes televíziós vitáját követően jött a nagy ötlet: összehoztam a Megasztárt és a választásokat és megrendeztem az énekverseny Gyurcsány-Orbán döntőjét. Soha azelőtt nem olvasták annyian a blogomat, mint akkor.

A közlemény két részből állt, itt most némi nosztalgiázásra is alkalmat adva mindkettőt újra közreadom pontosan abban a formájában, ahogy 2006-ban a régi manzárdon megjelent.

I. Gyurcsány-Orban Megasztár-döntő (előzetes)

A zsűritagok és a versenyzők nyilatkozatai - a döntő előtt.
Tilla: Akkor most hallgassuk meg, mit vár a zsűri a mai estétől! (Türelmetlenül hallgatja végig őket, alig várja, hogy újra ő beszélhessen.)


Presser Gábor:
Azt gondolom, hogy valaminek a végére jutottunk. Meg azt gondolom, hogy még soha nem állt két ilyen felkészült versenyző a zsűri előtt. Akik ismernek, tudják rólam, hogy én ezt a műfajt nem nagyon szeretem, meg szerintem elég rossz számot választottak a párbajhoz. Ez olyan zene, amit nem is kell megkomponálni, csak ki kell kölcsönözni a hangokat hozzá a közhelygyűjteményből. Nem tudom, hogy sikerül-e jól előadni a versenyzőknek. De én bízom bennük, szurkolok nekik. Mindenkinek jó mulatást kívánok. (Tenyerét befelé fordítve kezét megemeli és int vele, kicsit mosolyog.)


Bakács Tibor Settenkedő: Hát nem is tudom... Komolyan mondom, boldog vagyok, hogy ezt megéltem. Ilyen énekesekre van szüksége a magyar hazának. Én is katolikus vagyok, mint a pápa, azért mondom, hogy nem rossz ez a szám, amit Pici bácsi lesajnált. Én egyből családot alapítanék, ahányszor csak meghallom. No, hát persze, igen. Nekem nincsen hallásom és a zenéhez se értek, de azt tudom,  hogy mitől szarja össze magát az ország. Ettől, barátaim, ettől össze fogja! Isten titeket úgy segéljen... ...Bassza meg, ezt elszúrtam, nem is ezt akartam mondani. (Visszafekszik az asztalra. Nagyon szomorú)


Novák Péter: No akkor most az van, hogy nagyon jó hangulatú, de kemény próbáink voltak a versenyzőkkel, felkészítettük őket alaposan, kidolgoztunk minden apró részletet, szerintem nem lesz semmi probléma. Jó úton vannak afelé, hogy profikká váljanak, de én azt is szeretném, ha megőriznék amatőr hamvasságukat. Akárki lesz is a győztes, annyi biztos, négy évig ő fogja nekünk húzni a nótát. Egyébként pedig szolgálunk ezen az estén egy-két meglepetéssel is, például azért, hogy az esélyek kiegyenlítettebbek legyenek, az egyik versenyző alá magasabb pulpitust építettünk, hasonlóan ahhoz, mint ahogy Póka Angéla és Bocskor Bíborka szombati duettjében is az egyik versenyző nyelve alá kavicsot teszünk. Szerintem mindenki nagyon jól fog szórakozni. Ha mégsem, akkor kérem, hogy ne az én anyámistenét szidják. (Levágja magát a forgószékébe, hátradől, szigorú arcot vág.)




Pély Barnabás: Megmondom őszintén, hogy én nagyon izgulok. Tudom, hogy milyen érzés színpadon állni és arra várni, hogy kifütyöljenek. De mivel következetes akarok lenni magamhoz, én a Kontor Tomira szavazok. Köszönöm, nekem nagyon tetszett. (Csak miután leült, súgja neki oda Soma: "Te hülye, a rekesztős hangú kedvenced nem is szerepel és a produkciók csak most következnek." Pély megvonja a vállát.)


Soma: Mivel én lennék itt a női ősprincípium megjelenítője, ezért úgy is mint az ország mamagésája, csak annyit akarok mondani, hogy mind a két versenyző égi ajándékot kapott odafentről (műszempilláját rezegtetve felnéz), és azt azért kapták, hogy nekünk továbbajándékozzák, és efölött én őrködni is fogok, hiszen azért hívtak ide engem, hogy képviseljem a trancendens independent ándergrándot. Azt előre megmondhatom, bárki is fog nyerni,  nekem a másik jobban tetszett. De azért gratulálok. (Pislog.)


Görög Zita: És mit mondnak a versenyzők? Hogy érzitek magatokat, srácok? (Egyik lábát oldalba vetve próbál okos képet vágni.)


Gyurcsány Ferenc: Ez egy nagyon nehéz szám, és egy nagyon fontos választás. A közönség nemcsak arról dönt, hogy melyik versenyző tetszik neki jobban, hanem hogy milyen stílusú énekelést akar hallani a következő Megasztárig. Hogy szabad lesz-e szingli hordákban lufikkal technózni, vagy nem lesz szabad. Én nagyon bízom a sikerben, igaz, hogy igen kemény, nehéz hét van mögöttem, mert az árvíz közbeszólt. De egy versenyzőnek azt is meg kell mutatnia, nemcsak a színpadon, hanem hogy ő a legény a gáton is. Nagyon bízom a győzelemben, bevallom, én arra a lakóparki lakásra hajtok, hogy végre már ne cikizzenek a mostani kéglinkkel.


Orbán Viktor: Kedves barátaim, azt kell mondanom, a jó döntéshez csak azt kell mérlegelni, megváltozik és jobbra fordul-e a zeneélvezők élete, ha minden úgy megy tovább, mint eddig, vagy pedig változtatásra van szükség. Aki úgy érzi, hogy a Megasztár többre képes, az szavazzon a változásra. Az éneklés és a gázsi elvált egymástól. Ha én győzök, akkor csökken az állástalanok száma, mert mindenki szerepet kap a nagy népi összetáncban, amihez én fogok fütyülni."


Görög Zita: Akkor következzen... Tilla: ...az énekpárbaj!

2012. október 17., szerda

Egy manzárdőr feljegyzései(ből)



Szorgosan jegyzetelő (és az ungparti manzárdon szabadságomat-függetlenségemet féltékenyen vigyázó) íróként a fenti, igen kézenfekvő címet többször is felhasználtam. Ez lett naplókönyvem alcíme, évekig ezen a címen futottak havi jegyzeteim a Mozgó Világban. A sorban az első azonban a NolBlog rendszerében indított blogom volt. Hogy egy külső blogszolgáltató lehetőségeit igénybe véve publikáljam jegyzeteimet, már korábban is felötlött bennem, és a talán legelső ilyen magyar szájton, a Freeblogon nyitottam is valami oldalt, de valahogy akkor nem barátkoztam meg a felülettel és a több helyen publikálás lehetőségeit sem láttam át. Azt a webhelyet később fel is számoltam. 2004 nyarán aztán elindítottam az Egy manzárdőr feljegyzéseit a NolBlogon. Önálló arculata ennek a szájtnak nem lett, bár gyakran publikáltam benne eredeti szöveget, lényegében mégis inkább ajánló és másodközlő blogként használtam, jószerével csak azért, hogy szavam a NolBlog közönségéhez is eljusson. Volt úgy is, hogy két évig (2009-2010) feléje sem néztem, nem is csoda: 2006-ban két másik blogot is nyitottam ugyanebben a rendszerben - de az elsőt sem szüntettem meg.

2011-ben aztán felújítottam, kicsinosítottam és kisebb-nagyobb rendszerességgel - vagy inkább rendszertelenséggel - most arra használom, hogy tárcáim, novelláim, esetleg esszéim közül itt (is) közzéteszek egyet-egyet. A cél ezúttal is az, hogy azok a potenciális olvasók is találkozhassanak velük, akik más blogjaimba nem jönnek el csak énmiattam, de ha itt elébük kínálom, talán belekukkantanak. A két másodlagos cél: egyrészt a számos megadott link talán arra késztet néhányakat, hogy más oldalaimra is átruccanjanak, másrészt ezek a linkek egyéb oldalaim internetes értékét és a keresőoptimalizálásban való esélyeit is növelik.

Végezetül hadd ajánljak egy íráskát is a sorrendben második ma is létező blogomból, az egyik legelsőt 2004-es bejegyzések közül: Magánmagány. (Ha valaki felfedezni vél valamilyen hasonlóságot az adott szöveg és 2011-ben megjelent regényem bizonyos pontja között - annak jó a memóriája...)


2012. október 16., kedd

Az Ősmanzárd


 Első webnaplóm igencsak fapados volt, minden oldalát külön készítettem vizuális webszerkesztővel, manuálisan linkeltem össze az oldalakat, amelyek egy keretes rendszerbe illeszkedtek. A kezdeteket idéző weblapok eredeti formájukban, vagyis a fejléc és oldalhasábok közé ágyazva, linkről linkre lapozható formában ma már nem jeleníthető meg, de az egyes oldalak külön-külön elérhetőek, a pontosan 10 évvel ezelőtti, 2012 szeptemberi jegyzetek például itt találhatók: Manzárd, 2002. szeptember.

A rendszert aztán többször átalakítottam, és bár közben más blogokat is indítottam, 2006-ig ez számított legstabilabb webhelyemnek. A 2006-os szeptemberi TV-székház-ostromról írott jegyzetem például így festett (ekkorra már kinőttem a többszörös keret-beágyazást): Manzárd, 2006. szept. 19.

A 2002-es induláskor  a blog szó még jószerével ismeretlen volt, net-naplónak, web-naplónak, online naplónak neveztük az effajta publikációs helyet. Az én napi jegyzetsorozatom tulajdonképpen az UngParty Newság híroldalból nőtt ki: 2001-től itt eleinte csak információkat közöltem, aztán kommentálni kezdtem a híreket, végül már több volt az észrevétel, mint a tényanyag. Ekkor döntöttem a napló-formáról, amelynek a Közhírek - magándohogások alcímet adtam. A Manzárd név kézenfekvőnek látszott, lévén egy padláshelyiségből kialakított lakószoba volt a rezidenciánk. Az UngParty pedig magának a webrendszeremnek a neve volt, így lett naplóhelyem teljes címe UngParty Manzárd.

Magamat manzárd-őrnek kinevezve később aztán blog, könyv, cikksorozat viselte az Egy manzárdőr feljegyzései címet.


2012. szeptember 2., vasárnap

Charleston-csinibaba az X-Faktorban Nagykárolyból

- Nagykároly hol is van??
- Hát Erdélyben, Miklós!






X-Faktor 2012 - Csobot Adél - Caro Emerald - That Man - 2012.09.01.

2012. augusztus 19., vasárnap

Kötelező nyelvtanfolyam az ukrán elnöknek

Miután mind a törvényhozás elnöke, mind az államelnök aláírta Ukrajnában a parlament által már elfogadott nyelvtörvényt, megkezdődhet annak végrehajtása. Ennek szellemében a számos kiváló művészt egyesítő Egyek alkotócsoport 2012. augusztus 13-i visszamenő hatállyal hivatalosan is regionális nyelvévé nyilvánítja a magyart Kárpátalja egész területén.

Ezek után a magyar nyelv Ukrajna legkisebb közigazgatási egységében az államnyelvvel közel azonos jogokat élvez, szabadon és bátran használható hivatalos gazdasági, pénzügyi, jogi és más eljárások során, továbbá a közigazgatásban, oktatásban, és természetesen a privát szférában is.

A rendelkezés értelmében aki bármilyen módon akadályozza vagy korlátozza a magyar nyelv szabad és széles körű használatát, az megsérti Ukrajna hatályos törvényét.  A magyarnak regionális nyelvvé nyilvánításával egyidejűleg az Egyek csoport messzemenő nagyrabecsülése és konstruktív hozzáállása jeléül személyre szóló kötelező érvényű intenzív magyar nyelvtanfolyamot indít a törvényt némi huzavona után aláíró Viktor Janukovics államelnök számára, hogy Kárpátaljai látogatásai során szót érthessen az államnyelvet mostantól a korábbinál is rosszabbul beszélő magyarokkal.

További gesztust gyakorolva az Egyek csoport egy emberként kéri fel az államfőt, hogy legyen keresztapja a Kárpátalján a törvény hatályba lépése után születő első magyar nyelvemléknek. 

2012. június 26., kedd

Az Egyek bojkottálja az EB-t

Tiltakozásul az ellen, hogy Ukrajnában az egy Timosenko kivételével az összes többi vezető politikus szabadlábon van, a jeles művészeket és gondolkodókat tömörítő Egyek csoport egyemberként bojkottálja és egyben embargó alá helyezi a labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjét.  Mint a csoport szóvivője elmondta, az Egyek tagjai nem csupán tüntetőleg távol maradnak a július elsejei kijevi mérkőzés helyszínétől, hanem a meccs közvetítését sem követik nyomon semmilyen médiumban, mi több, még a szurkolás gesztusát sem hajlandóak gyakorolni. Tiltakozásuk nyomatékosítása érdekében a döntő ideje alatt, szigorú orvosi felügyelet mellett, intenzív evősztrájkot folytatnak.

2012. június 18., hétfő

Szép-e a vereckei honfoglalási emlékmű?

Nem szép. De valószínűleg nem is az a dolga neki, hogy szép legyen. Más miatt készült, többtonnás súlya nem a szépészeti tudományok mérlegét nyomja. Valami mást nyom, azt viszont eléggé erősen. Nyomja a tájat, nyomja a lelket, tolja maga előtt a történelmet és vonszolja maga után a politikát. Nem esztétikai, hanem ideológiai, világnézeti, történelemszemléleti, nemzetfelfogásbeli térben helyezkedik el

Így aztán bizonyára fölösleges arról vitatkozni, hogy az emlékmű szép-e. E sorok írója azonban néhány dologban biztos:
  1. A kőkolosszust többen tartják primitívnek, otrombának, eltúlzottnak, ízléstelennek, mint ahányan ezt ki is mondják (véleményüket vagy a megtestesített fogalom iránti tiszteletük miatt, vagy mások rosszallásától tartva hallgatják el).
  2. Akik megfogalmazzák fenntartásaikat, számíthatnak arra, hogy nemzetárulónak bélyegzik.
  3. Sokkal kisebb lett volna a hatóságok korábbi ellenállása és csekélyebb lenne az ukrán lakosság nem szűnő ellenérzése, illetve a szélsőséges nacionalisták részéről sokkal kevesebb támadás érné az emlékművet, ha szerényebb és ízlésesebb lenne; ezt a több tonnányi felmagasló tömböt azonban talán nem teljesen alaptalanul érzik sokan provokációnak, főleg akkor, ha ezt az érzésüket nem csillapítja sem a hivatalos Magyarország nemzetsratégiája, sem az emlékművet birtokló kárpátaljai magyarságszervezet magatartása, legkevésbé pedig a magyar szélsőjobb revizionista ideológiája (amellyel a kárpátaljai magyarok közül egyre többen és egyre nyíltabban szimpatizálnak). A látványosan erősödő irredenta hangok közepette nehéz az ukrán felet meggyőzni arról, hogy a monumentum csupán egy történelmi eseménynek állít emléket, nem pedig éppen a lépten-nyomon olvasható, hallható irredenta elképzeléseknek a szimbóluma itt, Ukrajna belterületén, a történelmi Magyarország határán. Ahol létrejötte óta viták és támadások kereszttüzében áll. A Vereckei-hágón.
 A monumentumot és történetét bemutató teljes anyag itt olvasható: Honfoglalási emlékmű a Vereckei-hágón