2012. október 17., szerda

Egy manzárdőr feljegyzései(ből)



Szorgosan jegyzetelő (és az ungparti manzárdon szabadságomat-függetlenségemet féltékenyen vigyázó) íróként a fenti, igen kézenfekvő címet többször is felhasználtam. Ez lett naplókönyvem alcíme, évekig ezen a címen futottak havi jegyzeteim a Mozgó Világban. A sorban az első azonban a NolBlog rendszerében indított blogom volt. Hogy egy külső blogszolgáltató lehetőségeit igénybe véve publikáljam jegyzeteimet, már korábban is felötlött bennem, és a talán legelső ilyen magyar szájton, a Freeblogon nyitottam is valami oldalt, de valahogy akkor nem barátkoztam meg a felülettel és a több helyen publikálás lehetőségeit sem láttam át. Azt a webhelyet később fel is számoltam. 2004 nyarán aztán elindítottam az Egy manzárdőr feljegyzéseit a NolBlogon. Önálló arculata ennek a szájtnak nem lett, bár gyakran publikáltam benne eredeti szöveget, lényegében mégis inkább ajánló és másodközlő blogként használtam, jószerével csak azért, hogy szavam a NolBlog közönségéhez is eljusson. Volt úgy is, hogy két évig (2009-2010) feléje sem néztem, nem is csoda: 2006-ban két másik blogot is nyitottam ugyanebben a rendszerben - de az elsőt sem szüntettem meg.

2011-ben aztán felújítottam, kicsinosítottam és kisebb-nagyobb rendszerességgel - vagy inkább rendszertelenséggel - most arra használom, hogy tárcáim, novelláim, esetleg esszéim közül itt (is) közzéteszek egyet-egyet. A cél ezúttal is az, hogy azok a potenciális olvasók is találkozhassanak velük, akik más blogjaimba nem jönnek el csak énmiattam, de ha itt elébük kínálom, talán belekukkantanak. A két másodlagos cél: egyrészt a számos megadott link talán arra késztet néhányakat, hogy más oldalaimra is átruccanjanak, másrészt ezek a linkek egyéb oldalaim internetes értékét és a keresőoptimalizálásban való esélyeit is növelik.

Végezetül hadd ajánljak egy íráskát is a sorrendben második ma is létező blogomból, az egyik legelsőt 2004-es bejegyzések közül: Magánmagány. (Ha valaki felfedezni vél valamilyen hasonlóságot az adott szöveg és 2011-ben megjelent regényem bizonyos pontja között - annak jó a memóriája...)


2012. október 16., kedd

Az Ősmanzárd


 Első webnaplóm igencsak fapados volt, minden oldalát külön készítettem vizuális webszerkesztővel, manuálisan linkeltem össze az oldalakat, amelyek egy keretes rendszerbe illeszkedtek. A kezdeteket idéző weblapok eredeti formájukban, vagyis a fejléc és oldalhasábok közé ágyazva, linkről linkre lapozható formában ma már nem jeleníthető meg, de az egyes oldalak külön-külön elérhetőek, a pontosan 10 évvel ezelőtti, 2012 szeptemberi jegyzetek például itt találhatók: Manzárd, 2002. szeptember.

A rendszert aztán többször átalakítottam, és bár közben más blogokat is indítottam, 2006-ig ez számított legstabilabb webhelyemnek. A 2006-os szeptemberi TV-székház-ostromról írott jegyzetem például így festett (ekkorra már kinőttem a többszörös keret-beágyazást): Manzárd, 2006. szept. 19.

A 2002-es induláskor  a blog szó még jószerével ismeretlen volt, net-naplónak, web-naplónak, online naplónak neveztük az effajta publikációs helyet. Az én napi jegyzetsorozatom tulajdonképpen az UngParty Newság híroldalból nőtt ki: 2001-től itt eleinte csak információkat közöltem, aztán kommentálni kezdtem a híreket, végül már több volt az észrevétel, mint a tényanyag. Ekkor döntöttem a napló-formáról, amelynek a Közhírek - magándohogások alcímet adtam. A Manzárd név kézenfekvőnek látszott, lévén egy padláshelyiségből kialakított lakószoba volt a rezidenciánk. Az UngParty pedig magának a webrendszeremnek a neve volt, így lett naplóhelyem teljes címe UngParty Manzárd.

Magamat manzárd-őrnek kinevezve később aztán blog, könyv, cikksorozat viselte az Egy manzárdőr feljegyzései címet.


2012. szeptember 2., vasárnap

Charleston-csinibaba az X-Faktorban Nagykárolyból

- Nagykároly hol is van??
- Hát Erdélyben, Miklós!






X-Faktor 2012 - Csobot Adél - Caro Emerald - That Man - 2012.09.01.

2012. augusztus 19., vasárnap

Kötelező nyelvtanfolyam az ukrán elnöknek

Miután mind a törvényhozás elnöke, mind az államelnök aláírta Ukrajnában a parlament által már elfogadott nyelvtörvényt, megkezdődhet annak végrehajtása. Ennek szellemében a számos kiváló művészt egyesítő Egyek alkotócsoport 2012. augusztus 13-i visszamenő hatállyal hivatalosan is regionális nyelvévé nyilvánítja a magyart Kárpátalja egész területén.

Ezek után a magyar nyelv Ukrajna legkisebb közigazgatási egységében az államnyelvvel közel azonos jogokat élvez, szabadon és bátran használható hivatalos gazdasági, pénzügyi, jogi és más eljárások során, továbbá a közigazgatásban, oktatásban, és természetesen a privát szférában is.

A rendelkezés értelmében aki bármilyen módon akadályozza vagy korlátozza a magyar nyelv szabad és széles körű használatát, az megsérti Ukrajna hatályos törvényét.  A magyarnak regionális nyelvvé nyilvánításával egyidejűleg az Egyek csoport messzemenő nagyrabecsülése és konstruktív hozzáállása jeléül személyre szóló kötelező érvényű intenzív magyar nyelvtanfolyamot indít a törvényt némi huzavona után aláíró Viktor Janukovics államelnök számára, hogy Kárpátaljai látogatásai során szót érthessen az államnyelvet mostantól a korábbinál is rosszabbul beszélő magyarokkal.

További gesztust gyakorolva az Egyek csoport egy emberként kéri fel az államfőt, hogy legyen keresztapja a Kárpátalján a törvény hatályba lépése után születő első magyar nyelvemléknek. 

2012. június 26., kedd

Az Egyek bojkottálja az EB-t

Tiltakozásul az ellen, hogy Ukrajnában az egy Timosenko kivételével az összes többi vezető politikus szabadlábon van, a jeles művészeket és gondolkodókat tömörítő Egyek csoport egyemberként bojkottálja és egyben embargó alá helyezi a labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjét.  Mint a csoport szóvivője elmondta, az Egyek tagjai nem csupán tüntetőleg távol maradnak a július elsejei kijevi mérkőzés helyszínétől, hanem a meccs közvetítését sem követik nyomon semmilyen médiumban, mi több, még a szurkolás gesztusát sem hajlandóak gyakorolni. Tiltakozásuk nyomatékosítása érdekében a döntő ideje alatt, szigorú orvosi felügyelet mellett, intenzív evősztrájkot folytatnak.

2012. június 18., hétfő

Szép-e a vereckei honfoglalási emlékmű?

Nem szép. De valószínűleg nem is az a dolga neki, hogy szép legyen. Más miatt készült, többtonnás súlya nem a szépészeti tudományok mérlegét nyomja. Valami mást nyom, azt viszont eléggé erősen. Nyomja a tájat, nyomja a lelket, tolja maga előtt a történelmet és vonszolja maga után a politikát. Nem esztétikai, hanem ideológiai, világnézeti, történelemszemléleti, nemzetfelfogásbeli térben helyezkedik el

Így aztán bizonyára fölösleges arról vitatkozni, hogy az emlékmű szép-e. E sorok írója azonban néhány dologban biztos:
  1. A kőkolosszust többen tartják primitívnek, otrombának, eltúlzottnak, ízléstelennek, mint ahányan ezt ki is mondják (véleményüket vagy a megtestesített fogalom iránti tiszteletük miatt, vagy mások rosszallásától tartva hallgatják el).
  2. Akik megfogalmazzák fenntartásaikat, számíthatnak arra, hogy nemzetárulónak bélyegzik.
  3. Sokkal kisebb lett volna a hatóságok korábbi ellenállása és csekélyebb lenne az ukrán lakosság nem szűnő ellenérzése, illetve a szélsőséges nacionalisták részéről sokkal kevesebb támadás érné az emlékművet, ha szerényebb és ízlésesebb lenne; ezt a több tonnányi felmagasló tömböt azonban talán nem teljesen alaptalanul érzik sokan provokációnak, főleg akkor, ha ezt az érzésüket nem csillapítja sem a hivatalos Magyarország nemzetsratégiája, sem az emlékművet birtokló kárpátaljai magyarságszervezet magatartása, legkevésbé pedig a magyar szélsőjobb revizionista ideológiája (amellyel a kárpátaljai magyarok közül egyre többen és egyre nyíltabban szimpatizálnak). A látványosan erősödő irredenta hangok közepette nehéz az ukrán felet meggyőzni arról, hogy a monumentum csupán egy történelmi eseménynek állít emléket, nem pedig éppen a lépten-nyomon olvasható, hallható irredenta elképzeléseknek a szimbóluma itt, Ukrajna belterületén, a történelmi Magyarország határán. Ahol létrejötte óta viták és támadások kereszttüzében áll. A Vereckei-hágón.
 A monumentumot és történetét bemutató teljes anyag itt olvasható: Honfoglalási emlékmű a Vereckei-hágón

Online könyvek az interneten

Szaporodnak az anyagok nemrégiben indult weboldalamon, amely a könyv és az internet házasságából született. A leginkább marketing célokat szolgáló és egyre látogatottabb szájton lehetőséget kínálok arra, hogy könyvkiadók, terjesztők, könyves műhelyek, nyomdák, alkotói csoportok vagy akár az egyes szerzők bemutathassák kiadványaikat, termékeiket és/vagy könyves vállalkozásukat. Tetszőleges nagyságú felület bérelhető – igen kedvező áron. Külön oldalt is szívesen készítek az ezt igénylő kiadó, nyomda, webáruház, könyvesbolt, szerző, könyvsorozat, periodika vagy akár egy könyv, regény, netán verseskötet számára. A nyomtatott kiadványok mellett előnyben részesítem az internetről ingyenesen letölthető vagy pedig online megrendelhető e-könyveket.

Egyelőre leginkább magát a reklámot reklámozom, azaz a hirdetési lehetőséget, illetve néhány saját könyvem elérhetőségét adtam meg. Továbbá pedig egy kiadói műhellyel barterüzletet kötöttem, így saját és kapcsolati rendszeréhez tartozó oldalakat reklámozom, cserében ezekre kikerült az én marketingoldalam linkje.

Közreadtam az internet és könyv kapcsolatáról, a digitális technikáról írt néhány korábbi szövegemet is. Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy az időközben megjelent könyvemnek is nyitottam egy külön aloldalt. Igen szép lett, hála Csönge borítótervének:


Honlapom a témát érintő számos keresőkifejezéssel a Google találati listák élmezőnyében szerepel, így az érdeklődők egyre szélesebb köre talál rá itt: Könyv online