A XX. század nagy művészeinek az élettörténete elválaszthatatlan a gépkocsizás történetétől.A technikai forradalom eme nagy vívmányát nagy élvezettel vették
birtokukba írók, festők, színészek - elég ha a futuristákra és aktivistákra gondolunk, akik megszállottjai lettek a száguldásnak. Nem egy nagy alkotó tragikus halálát is
automobil okozta. Itt ajánlott történetem szerencsére derűsebb kimenetelű és két érdekes epizóddal is hozzájárul az autótörténethez. Megismerhetjük az első budapesti autókölcsönző létrejöttének körülményeit és megtudhatjuk, a magyar avantgárd jelképes alakja milyen automobil társaságábon kirándulgatott a Kárpátokban. A közlés aktualitását az adja, hogy nemrégiben a detroiti autómúzeum
elfekvő raktár-készletének katalogizálása közben rábukkantak arra az
éppen száz esztendős, 1913-as gyártású Ford T-modellre, amelyről
kiderült, valaha Tsúszó Sándor
birtokában volt,
aki 1929-ben ezzel utazott viharos házasságának hat ungvári hónapja
múltán
Pozsonyba.
Tsúszó 100 éves T-modellje > Tovább...
A névnapom elég rég volt, a születésnapom pláne, vajon mit akar tőlem Orbán Viktor a Szovjet Hadsereg napján érkezett tegnapi levelében?
A címzés majdnem pontos, az irányítószám nem stimmel, a többi igen. A feladó neve kétszer akkora betűből van, mint a címzetté. Személyes üzenet, áll a borítékon, de mire elkezdi a levelét, addigra az elnök úr elfelejti a nevemet, inkább tisztelt határon túli honfitársaként szólít meg. Ez se igazán stimmel, de arről alább. Nyilván körlevélről van szó, a kék golyóstollal rótt aláírás azonban, úgy tűnik, eredeti és nem sokszorosított. Nézzük azonban a tartalmát. (Olvasható méretben: 1. oldal | 2. oldal) És nézzük tegnapi válaszomat, amelyben viszonzásként én is a saját nevemet írtam nagyobb betűvel:
SZEMÉLYES ÜZENET
BALLA D. KÁROLYTÓL
BALLA D. KÁROLYTÓL
Orbán Viktor1088 Budapest, Szentkirályi u. 18.
valasztas2006@fidesz.hu
TISZTELT FELADÓ!
Ön a nekem küldött, iktatószám nélküli, január 30-án kelt kéretlen levelében a közelgő választás tétjéről szólva többek közt ezt írja:
De léphetnénk hátrább az időben, említhetném, hogy az Önök kormányzása idején alakult ki és épített maga köré védfalat az a határon túli klientúra - legalábbis Kárpátalján így történt -, amely nem az adott nemzeti kisebbség, hanem a saját érdekeinek a védelmében működve kisajátítani igyekezett minden "magyar ügyet", lehetetlenné téve a külső kezdeményezést, pártérdekeknek rendelve alá a civil érdekeket, saját alattvalóivá téve azokat, akik csak közvetítésével juthattak hozzá különböző támogatásokhoz, magyarországi tanulási, képzési lehetőségekhez. A kárpátaljai magyarok vagy arra kezdtek törekedni, hogy a kedvezményezettek kedvezményezettjei legyenek, vagy elfordultak a nemzeti értékek mentén szerveződő formációktól. Csoda-e, hogy amikor egy másféle elveket valló és más gyakorlatot folytató (de azonos súlyú, bár más jellegű hibákkal terhes) ellenszervezet fellépett és a 2002-ben hatalomra került magyarországi koalícióban támogatóra talált, akkor végletessé vált a magyarság kettészakadása, amely mára oda vezetett, hogy a kárpátaljai magyarság képtelen kollektív jogait hatékonyan érvényesíteni, hosszú évek óta először nem lesz képviselője az ukrán törvényhozásban, és a helyi hatalomért folytatott harcban is egymás ellen indulnak jelöltjei. Mindebben Önnek, tisztelt Feladó, tevőleges szerepe volt, kérem tehát, ne jöjjön nekem a magyarság egységbe kovácsolásával, ne jöjjön azzal, hogy
- mert Ön és az Ön pártja ennek az egységnek a legfőbb bomlasztója, nem pedig kovácsa.
Végül engedje meg, hogy tudomására hozzam, nem vagyok az Ön honfitársa, lévén ukrán állampolgárként és születésemtől a mai napig állandó itteni lakosként élek Kárpátalján, így ha akarnék, sem tudnék a Fideszre szavazni. Hogy akarnék-e, az a fentiekből, gondolom, kiderül. Egyben kérem, szóljon kollégájának, az MSZP elnökének, hogy ha meg akarja kímélni magát a válaszomtól, ő már ne küldjön levelet; kár a 170 Ft-ért.
Tisztelettel köszönti:
Balla D. Károly
Ungvár, 2006. február. 23.

