Az elipszilontagadó kineveti Orbánt

Balla D. Károj: Kinevetőkampányt indítok

Mától kezdve mindennap este 19.00-kor gúnyosan kinevetem Orbán Viktor miniszterelnököt.

Orbán Viktor, az uszító

Teszem ezt főleg tiltakozásul amiatt, hogy Magyarország miniszterelnöke és a Fidesz  pártpropagandistái minden korábbinál hazugabb és aljasabb gyűlöletkampányt indítottak. Hogy a szabad társadalomért és jótékonysági célokra legtöbbet áldozó magyar származású amerikai üzletember szeméjét (és arcképét) használják fel aljas uszításuk eszközeként, annak a célközönség részéről pontosan dekódolható üzenete van és nagyban hozzájárul a legalantasabb indulatok felszításához. Ezzel hatalmas károkat okoz, szétzilálja a társadalmat. A gyűlöletkeltés a gyűlölködőt mérgezi leginkább, így ez a kormánypropaganda nemcsak idegenellenes vagy antiszemita, hanem kifejezetten >> tovább: kinevetem Orbán Viktort, az uszítót - tiltakozás a  gyűlöletkampánya ellen

Korábbi blogbejegyzés:

Ugye nem konzervatív és nem polgári és nem keresztény érték az uszítás?

Kérésem van hozzátok, kedves frissen kinevezett színházi vezető barátom!; évtizedek óta remek fojóiratot készítő főszerkesztő barátom!; iskolaigazgató rokonom!; íróbarátaim sokasága ott a művészeti akadémiában! Ne becsüljétek többre a vezetői széket, a díjakat, a havi apanázst a valódi konzervatív, polgári, keresztény értékeknél! Ugye a becsület és humánum konzervatív érték!? Ugye az emberi jogok és az emberi méltóság tisztelete, a véleménynyilvánítás szabadsága polgári érték!? Minden embert azonos módon tisztelni és felebarátunkként szeretni, elesetteket megsegíteni, idegeneket befogadni ugye keresztény érték? Ugye nem konzervatív és nem polgári és nem keresztény érték az uszítás? A csalás? A hazugság? A tolvajlás? A cinizmus és álszentség? UGYE NEM! Kérlek, szóljatok. >> innen: Kedves konzervatív, polgári, keresztény barátaim, ismerőseim!

A Kárpátalja blogból:

Az ungvári zsidóság deportálása, 1944

 1944. március 22-én vonultak be a német katonák Ungvárra: „mikor a németek bejöttek, óriási lárma volt a városban”. A megérkező SS- és Gestapo-szervek túszszedésekkel, sarcolásokkal sújtották a helyi zsidó hitközösségeket és hamarosan a megszorító és megkülönböztető rendeletek is sorra láttak napvilágot (a zsidók szabad mozgásának korlátozása, a sárga csillag viselése). A fennmaradt magyarországi és kárpátaljai iratokból jól látható, hogy Ungváron a magyar–német kapcsolatokban a zsidók összegyűjtése és deportálása során nem voltak súlyos nézeteltérések. Ebben nagy szerepe lehetett annak, hogy Megay László, a város polgármestere gondolkodás nélkül végrehajtotta, sőt olykor kezdeményezte a zsidók elleni diszkriminatív intézkedések bevezetését. A zsidókat érintő mindennemű atrocitással kapcsolatos ügyintézések kezelésére létrehoztak egy Zsidó Tanácsot.

Az Ungvár tengerjáró és kárpátaljai tengerésze

Az elcsatolt részek emlékére elnevezett hajók

Nagyon keveset hallhattunk, olvashattunk a világháborúkban szolgálatot teljesítő magyar hajókról és tengerészekről. A tengeri csaták és ütközetek magyar vonatkozásainak emlegetése a harmadik otrantói csatára korlátozódik, mint az egyik legnagyobb magyar tengerészeti sikerre. A magyar tengerjáró és csatahajók közül általában az az I. világháborúban szolgálatot teljesítő SMS Szent Istvánt és az SMS Novarra hajókról szokás szót ejteni, pedig II. világháborúban is szolgáltak magyar tengerjáró hajók és magyar tengerészek.

A kárpátaljai magyarság exodusa?

Eltűnik-e a térképről a kárpátaljai magyar etnikum?

Nem tudom, hogy valóban exodus-e az, ami történik. Valószínűleg nem pontos ez a szó arra a jelenségre nézve, ami meghatározza (megpecsételi) a kárpátaljai magyarság sorsát. Az exodus rövid idő alatt lezajló teljes kivonulás, kimenekülés. Esetünkre egyik sem áll. A folyamat évtizedek óta zajlik, saját megfigyelésem szerint már az 1960-as-70-es években is voltak áttelepülő családok, számuk a 80-as években megugrott: az egyre siralmasabb gazdasági helyzet és az egyre merevebb szovjet ideológia egyaránt erre ösztökélt mind többeket (akkoriban még csak a családegyesítés adott lehetőséget a kitelepülésre, akinek nem voltak rokonai, az kiházasodott, illetve kiházasította gyerekét vagy akár özvegy anyját - s pár éven belül kispriccelt az egész család). Jól emlékszem, környezetemben nem egy fiatalnak gyakorlatilag életcéljává vált a kiházasodás. Számos konkrét esetet fel tudok idézni.

Aztán talán a peresztrojka kicsit lelassíthatta a folyamatot, több lett az emberekben a várakozó bizakodás - igaz, talán a bizonytalanság is. Viszont a rendszerváltás után újra tömegessé vált a kivándorlás: ennek sokkal kevesebb lett az adminisztratív akadálya, miközben a függetlenné vált Ukrajnában teljesen ellehetetlenült a helyzet (hiperinfláció, jegyrendszer, áruhiány, munkahelyek tömegének megszűnése stb.). Az 1990-es évek első felében ismerőseimnek és rokonaimnak a sokasága költözött ki Magyarországra, akadtak, akik Szlovákiába, Amerikába, Izraelbe távoztak.

Aztán a hullám kissé elcsitult, de tény, hogy a kárpátaljai magyar nemzetiségi közösségből évente kb. 800-1000 fő távozik véglegesen más országba. Az az ütem évszázadnyi időt tenne szükségessé a magyarság elfogyásához, így ez nem nevezhető exodusnak.

Viszont igaz, hogy az ukrán-orosz fegyveres konfliktus kitörése és a háborús viszonyok kialakulása, a kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetése és a soron kívüli behívások többszöri ismétlődése rendkívüli módon felgyorsította a folyamatot. Becslések szerint 2013 óta akár 40 ezer kárpátaljai magyar is elhagyhatta szülőföldjét - de hivatalosan az áttelepültek száma ennek csak töredéke, a többségük valamilyen köztes státusban élve van távol Ukrajnától. A családjaikat hátrahagyó hadköteles férfiak egy része bizonyára hazaköltözne a katonai konfliktus elmúltával - de ennél is többen lesznek, akik egy idő után meggyökereznek új közegükben és inkább a családjuk fogja követni őket a biztosabb megélhetésbe, jobb életkörülményekbe.

De ez sem exodus, hiszen még mindig százezres az itthon maradtak száma és ha kicsit is javulnak a körülmények, akkor a kivándorlási tempó is visszaáll az évi cirka ezer vagy inkább kevesebb főre - ami azt jelenti, hogy Kárpátalján még évtizedek múltán is jelentős számban élnek majd magyarok, ám annyi bizonyos, hogy közösségként működni egyre kevésbé fognak, lévén ez most is jószerével csak bizonyos "erőltetés" és "érdekeltté tétel" közepette történik.

Mindezekről most Bárdi Nándor történész, kisebbségkutató egy előadása okán írtam, ő beszélt arról, hogy exodus előtt áll a kárpátaljai magyarság. A fogalom helytállóságában én Tamás vagyok, de azt magam is vallom, hogy a kárpátaljai magyarságnak befellegzett.

---