Szeméjes szimpátiám a ruszinságé

Kik a ruszinok? Keleti szláv népcsoport, tömbökben és szórványban Ukrajna, Szlovákia, Lengyelország, Románia, Szerbia és Magyarország területén élnek. Nyelvük a ruszin nyelv, amely a szláv nyelvek nyugati ágához tartozik. A ruszinok őshazája a Kárpátok hegyvidéke, ahol a 9. századtól követhető történetük. Többségük ortodox vallású, de vannak közöttük görögkatolikusok (pl. Kárpátalján) és katolikusok is.

A ruszinok történelme szorosan összefonódott a Kárpátok hegyvidékével, a Magyar Királysággal és az Osztrák-Magyar monarchiával. A 19. századtól kezdtek el elvándorolni a hegyvidékről, és más országokba telepedtek le. Nagy számban élnek az Egyesült Államokban, Kanadában, Argentínában és Brazíliában. Sem a Szovjetunióban, sem a mai Ukrajnában nem ismerik el sem az önálló ruszin nemzetiséget, sem a ruszin nyelvet. Itteni hivatalos álláspont szerint az ukrán etnikumhoz tartoznak é nyelvük csupán dialektus.

Alighanem a csillagokból érkeztek erre a földre

Részlet Balla D. Károj Tejmozi c. regényéből

Balla D. Károj - Tejmozi

Egy ideje úgy képzeltem, Paul Robert M. az fajta ember, akiben kettészakadt a modern ukrán műveltség és a ruszin ősiség mitologikus kultúrája. Mióta angol nyelvű környezetében napjának nagy részét azzal tölti Torontóban, hogy a kettő között csatornákat nyisson, hogy egyikből a másikba engedje átáramolni a szavakat, szintagmákat és mondatokat, azóta egyre jobban elkülönül benne a civilizáció a mítosztól. Egyik énje a korszerű euroatlanti nemzeteszményt szolgálja, a másikkal egy jogfosztott, örökségéből kiforgatott, le- és megtagadott kis nép homájba vesző történetének és hagyományainak a megmentésén dolgozik harcos, szinte anarchista elszántsággal. Egyik primitívnek, elszigeteltnek, meghasonlottnak látja a másikat, a másik elnyomót, kisemmizőt lát az egyikben. Egyik identitásától vergődik a másikig, előbbiben integrál, összefog, egyesít a kontinuitás felkent pópájaként, a másikban elzárkózik, titkos ősiségbe vonul, mitikus eredetbe kapaszkodik, mint valami illegalitásba vonult magános harcos, örök szellemi partizán.

A ruszinok voltaképp ukránok, mondja hamisan mosojogva reggel egyetemi asszisztensének; majd rácáfol: az ukrán és a ruszin két teljesen különálló nép, két vallás, két nyelv, két hagyomány, vallja délben lengyel barátainak egy konferencia az elegáns ottavai étteremben; estére hazautazván pedig azzal a meggyőződéssel fekszik le, hogy régvolt ruszin ősei latinul beszéltek, görögül imádkoztak, héberül írtak, arabul számoltak, törökül káromkodtak, perzsa, arámi, szanszkrit, etruszk, sumer dalokat énekeltek, kun és lív verseket szavaltak, értettek az állatok nyelvén, és alighanem a csillagokból érkeztek erre a földre.

Paul Robert bizonyít és cáfol, teremt és rombol, felemelkedik és alászáll, és közben vezekel, vezekel, vezekel, félvér ukrán apja hejett, az őshazába meghalni visszatért, farkasokkal cimboráló ruszin nagyapjáért.

1996-ban előadást tartottam a hollandiai Mikes Kelemen Kör tanulmányi napjain. A kárpátaljai magyarság hejzetéről beszéltem, de a szervezők külön megkértek, térjek ki arra, hogyan élnek a ruszinok Kárpátalján, mi a jogi státusuk. Az alábbiakat mondtam:

Ruszinok Kárpátalján

…ha a legutóbbi hivatalos népszámlás adatait megvizsgáljuk, a fentebb említett magyar vonatkozásokon kívül még egy igen fontos momentum tűnik fel: találunk a kimutatásban orosz és ukrán, cigány és román, sőt belorusz és kirgiz lakosokat – de nem találunk egyetlen ruszint sem. Holott mindenki tudja, aki valaha is hallott Kárpátaljáról (amejnek egy időben hivatalos neve is ez volt: Ruszinszkó), hogy az itt élő szláv lakosságot ruszinoknak vagy ruténoknak nevezik, de ismeretesek a rusznyák, a kisorosz vagy magyar-orosz megnevezések is. Nos hol vannak ők, miért nem tud róluk a statisztika?

A kérdésre csupán egy kis történelmi visszatekintés után válaszolhatunk. Tudnunk kell, hogy az internacionalizmust hirdető Szovjetuniónak a nemzetiségi politikája bőven megengedte, hogy egyes nemzeteket-népeket eltöröljön, nem létezővé tegyen, ugyanakkor újakat kreáljon. Így lettek a Karél félszigeten élő finnek karélok, így lettek a moldáviai (besszarábiai) románok moldovánok, s így lettek a Kárpátalján évszázadok óta élő s így őslakosnak tekinthető szlávok – nem ruténok vagy ruszinok, hanem –: kárpát-ukránok. Azaz a hivatalos álláspont 1945 óta az volt, hogy ruszin nép vagy nemzetiség nem létezik, az itt élő szláv lakosság ukrán, történelmileg azonos ezzel a nagy néppel, épp csak elszakadt tőle, mert ezer évre elszakították a magyar hódítók. Épp ezért 1945-ben – és itt majdnem szó szerint idézek egy a 60-as években megjelent hivatalos történelmi alapműből – „megvalósult az ezer éves álom, az ősi ukrán földek a szovjet népek nagy és szabad hazájában újraegyesülhettek”. Ezen az ideológiai platformon állva tehették meg a hatalom birtokosai, hogy a ruszin népnevet törölték szótárukból, nyelvüket dialektussá degradálták, görög katolikus vallásukat pedig 1949-ben egyenesen likvidálták (hitvalló papjaik jelentős részével egyetemben).

A kárpátaljai ruszinság azonban > a továbbiakban kifejtettem azt is, hogy szeméjes szimpátiám az önmagát most meghatározni igyekvő ruszinságé, azt azonban látnom kell, hogy ha történetesen sikerülne álmuk, az önálló ruszin állam létrehozása Kárpátalján, ebben a formációban nem túl nagy szerepet szánnának a magyarságnak.

Lásd: Ruszinok Kárpátalján