Aztán az államfői lemondás iránt megelőlegezett bizalmam április 2-án beigazolódott. A hírt örömmel fogadva azonnal seo-jelentést írtam, hogy nekem bizony van Lemondott Orbán Viktor weblapom is. Az ezeken olvasható magyarázat szerint az oldal „nem titkoltan egy vágyott eseményt vetít előre abból a célból, hogy bekövetkezése esetén a Google-keresések erre az oldalra vezessenek. Az akció indításának időpontja: 2011. nov. 18. – az a nap, amikor a kormány tárgyalást kezdeményezett az IMF-fel. (Korábban, mint ismeretes, Orbán Viktor azt nyilatkozta, ha az IMF jön, akkor ő megy. Lemondása tehát saját következetességét és felelős politikai magatartását bizonyító döntés lenne.)” – Ez a feltevésem Schmitt esetében beigazolódott: oldalaim látogatottsága az egekbe szökött. Roppant érdekes azonban megfigyelni, hogy amint a Schmitt-lemondás iránti Google-keresések alább hagytak, meredeken felszökött az Orbán lemondása iránti érdeklődés (és ma már ez a népszerűbb). E tény valószínűleg egyben bizonyos társadalmi várakozást, igényt is kifejez. Ez akkor is örvendetes, ha felettébb kifinomult realitásérzékem azt súgja, Viktor-buktató oldalam csúcsra járatásához még nincs itt az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése