2017. július 3., hétfő

Az eliszilontagadó kineveti Orbánt

Balla D. Károj: Kinevetőkampányt indítok



Mától kezdve mindennap este 19.00-kor gúnyosan kinevetem Orbán Viktor miniszterelnököt.
kinevetem Orbán Viktort, az uszítót
Orbán Viktor, az uszító
Teszem ezt főleg tiltakozásul amiatt, hogy Magyarország miniszterelnöke és a Fidesz  pártpropagandistái minden korábbinál hazugabb és aljasabb gyűlöletkampányt indítottak. Hogy a szabad társadalomért és jótékonysági célokra legtöbbet áldozó magyar származású amerikai üzletember szeméjét (és arcképét) használják fel aljas uszításuk eszközeként, annak a célközönség részéről pontosan dekódolható üzenete van és nagyban hozzájárul a legalantasabb indulatok felszításához. Ezzel hatalmas károkat okoz, szétzilálja a társadalmat. A gyűlöletkeltés a gyűlölködőt mérgezi leginkább, így ez a kormánypropaganda nemcsak idegenellenes vagy antiszemita, hanem kifejezetten >> tovább: kinevetem Orbán Viktort, az uszítót - tiltakozás a  gyűlöletkampánya ellen

Korábbi blogbejegyzés:

Ugye nem konzervatív és nem polgári és nem keresztény érték az uszítás?

Kérésem van hozzátok, kedves frissen kinevezett színházi vezető barátom!; évtizedek óta remek fojóiratot készítő főszerkesztő barátom!; iskolaigazgató rokonom!; íróbarátaim sokasága ott a művészeti akadémiában! Ne becsüljétek többre a vezetői széket, a díjakat, a havi apanázst a valódi konzervatív, polgári, keresztény értékeknél! Ugye a becsület és humánum konzervatív érték!? Ugye az emberi jogok és az emberi méltóság tisztelete, a véleménynyilvánítás szabadsága polgári érték!? Minden embert azonos módon tisztelni és felebarátunkként szeretni, elesetteket megsegíteni, idegeneket befogadni ugye keresztény érték? Ugye nem konzervatív és nem polgári és nem keresztény érték az uszítás? A csalás? A hazugság? A tolvajlás? A cinizmus és álszentség? UGYE NEM! Kérlek, szóljatok. >> innen: Kedves konzervatív, polgári, keresztény barátaim, ismerőseim!

A Kárpátalja blogból:

Az ungvári zsidóság deportálása, 1944


 1944. március 22-én vonultak be a német katonák Ungvárra: „mikor a németek bejöttek, óriási lárma volt a városban”. A megérkező SS- és Gestapo-szervek túszszedésekkel, sarcolásokkal sújtották a helyi zsidó hitközösségeket és hamarosan a megszorító és megkülönböztető rendeletek is sorra láttak napvilágot (a zsidók szabad mozgásának korlátozása, a sárga csillag viselése). A fennmaradt magyarországi és kárpátaljai iratokból jól látható, hogy Ungváron a magyar–német kapcsolatokban a zsidók összegyűjtése és deportálása során nem voltak súlyos nézeteltérések. Ebben nagy szerepe lehetett annak, hogy Megay László, a város polgármestere gondolkodás nélkül végrehajtotta, sőt olykor kezdeményezte a zsidók elleni diszkriminatív intézkedések bevezetését. A zsidókat érintő mindennemű atrocitással kapcsolatos ügyintézések kezelésére létrehoztak egy Zsidó Tanácsot.

Az Ungvár tengerjáró és kárpátaljai tengerésze

Az elcsatolt részek emlékére elnevezett hajók

Nagyon keveset hallhattunk, olvashattunk a világháborúkban szolgálatot teljesítő magyar hajókról és tengerészekről. A tengeri csaták és ütközetek magyar vonatkozásainak emlegetése a harmadik otrantói csatára korlátozódik, mint az egyik legnagyobb magyar tengerészeti sikerre. A magyar tengerjáró és csatahajók közül általában az az I. világháborúban szolgálatot teljesítő SMS Szent Istvánt és az SMS Novarra hajókról szokás szót ejteni, pedig II. világháborúban is szolgáltak magyar tengerjáró hajók és magyar tengerészek.


Személyes

Nem használok elipszilont újabb írásaimban


Ennek a különcségnek persze csak akkor van értelme, ha belátható időn belül a magyar nyelv írásos változatából is kikopik az elipszilon (a beszélt köznyelvben ez rég megtörtént). Hogy ez be fog következni, én abban szinte biztos vagyok, a kérdés csak az, hogy időben ez egybeesik-e az én akcióm kiteljesedésével. Ha igen, akkor valamiféle előfutára lehetek ennek az ugyan nem forradalmi, de mégis fontos változásnak, ha azonban a magyar hejesírás szabájait a beszélt köznyelvhez igen nagy fáziskéséssel hozzáigazító akadémikusok és bizottsági tagok továbbra is ellenállást tanúsítanak, akkor az akció visszhangtalanul lecseng és minden bizonnyal idejekorán feledésbe merül. Ez engem ugyan bántani nem fog, mégis akkor lennék elégedett, ha első fecskeként nyarat csivitelhetnék például azzal, hogy kezdeményezésmnek sok követője akadna az író, szerkesztő, újságíró, publicista kollégák táborában, netán tanárok, nyelvészek körében, így egyre több ojan szöveg keletkezne, amej mellőzi a ly-t, és így bizonyosan elérhető lenne az a kritikus mennyiség, amikor a jelenségről már kénytelen lenne tudomást venni a hejesírási szabájzat felett diszponáló szakmai grémium is.

 Virtuális haza

Mécs Imre: TRIANONI TRAUMA - KÖZÉPEURÓPAISÁG (1987)



Bármilyen paradoxon: nekünk magyaroknak kell megkedveltetni magunkat a többi néppel. El kell oszlatnunk a sok évtizedes, megkövesedett gyanakvásokat, szorongásokat, az ezekből eredő félelmeket. Akkor visszaszorul a gyűlölet. Ne kultúrfölényről, magasabbrendűségről, történelmi előjogokról beszéljünk, hanem tegyük vonzóvá magunkat szomszédaink előtt. Ehhez vonzó és gazdag életet kell Magyarországon teremteni - mindenekelőtt demokráciát és élő közösségeket.

Meg kell ismertetnünk és meg kell szerettetnünk magunkat a többi néppel, és meg kell őket ismernünk.

A nemzetek elkülönülését és ugyanakkor karakterük megtartását a nyelv okozza, amely nemcsak kommunikációs eszköz, de puha bölcső és vasrácsos ketrec egyben.

Sokat kell tennünk ezért, hogy a nyelvi különbözőségek ne elkülönülést, hanem színességet jelentsenek. Sok magyart kellene küldeni a középeurópai országokba vándorútra, tanulni, és még több középeurópait kellene, akár egyoldalú és jelentős anyagi áldozatokkal magyar iskolákba és egyetemekre hívni. Sok-sok Petru Grozát, Országh Pált, Emil Boleslav Lukac-ot kellene "reinkarnálnunk" : ők kiválóan ismerték és szerették a magyar kultúrát is és jó fiai voltak hazájuknak.