2013. augusztus 27., kedd

Az utolsó futamok. Új könyvemben a baloldaliságról

Most megjelent új könyvemben folytatódnak a manzárdőr feljegyzései. A naplókönyv a 2004-2007-es időszakot fogja egybe. 2004-ben például ezt írtam a baloldaliságról:

A baloldaliság

...Nyilván léteznek egyfelől pontos ideológiai, történelmi-kulturális, szociológiai, politikai és gazdaságtani kritériumok, amelyeket én nem ismerek eléggé, de amelyek alapján nagyjából lehet tudni, mi és hogy, másfelől meg vannak a szubjektív érzékelések-vélekedések, amelyek a személyes értékítéleteken alapulnak. Az előbbi (ideológiai stb.) aspektusok szerinti megítélhetőségek azonban keverednek és átfedődnek egymással, majd az utóbbiak szerint személyes elbírálás alá esnek, így aztán egy soknézőpontú komlex képünk alakul ki arról, mit sorolunk balra és mit jobbra. Eközben ami ideológiailag jobbos, az gazdaságilag lehet balos, ami napi politikában balos, szociológiai következményeiben lehet jobbos, stb. – és fordítva is. Összemosódik az elvi és a gyakorlati szint is. Ilyesmi a mai rendszerváltó Magyarországon nem ritkaság – nyilván mindenki tud példákat mondani.
  
Hogy én is mondjak. A magántulajdon preferálása a kollektívval szemben jobbos valami, a liberális gazdaságpolitika okán azonban a kapitalizációnak mégis a baloldali pártok a szószólói; a „népiség” eszméje meg balos eredetű és lényegű, de a „nemzeti gondolkodás” ráhelyeződésével mégis a jobboldali pártok legfőbb hivatkozási alapjává vált (és itt ne is említsem a „népi” írókat, akiknek a baloldalon lenne a helyük, mégis a jobbon találjuk őket); a forradalmiságot meg balos radikális magatartásnak tartjuk, a forradalom eszméjét a gyakorlatban két éve mégis a jobboldal hordozta a mellén hónapokig kokárda formájában; stb.

Minderre még rárakódnak a konzervatív kontra liberális-haladó, a szakrális kontra szekularizált, a nemzeti kontra kozmopolita ellentétek. Ezeknek általában egyik pólusát inkább balosnak, másikát inkább jobbosnak érezzük, de ugye ismerünk konzervatív liberálisokat, nemzeti érzelmű ateistákat, mélyen vallásos kozmopolitákat, szocdem nagytőkéseket stb. „Úgy általában” azért mindig tudjuk-érezzük egy pártról, politikusról, tendenciáról, jelenségről, hogy hová soroljuk. A szegényeknek a jómódúak rovására történő támogatását akkor is baloldalinak gondolnánk, ha konzervatív polgári párt hajtaná végre, az államvallás bevezetését pedig akkor is jobbosnak, ha a szocialista párt elnöke hirdetné ki. De hogy milyen furcsaságok adódnak, megmutatkozik pl. abban, hogy az európai csatlakozást mindkét szélsőség elutasítja, bár más okból, egyik inkább a munkásosztály még nagyobb kizsákmányolásától, a másik a nemzeti jelleg elvesztésétől tart. Vannak más zavarba ejtő dolgok is, például hogy a Fidesz bolsevik mintára szervezi polgári segédcsapait, az MSZP pedig, úgy tűnik, kevésbé híve a demokratikus centralizmusnak, mint az SZDSZ és a Fidesz. Amikor meg azt hallom jobbról, hogy az abortuszt be kellene tiltani, akkor azért a kommunista Ratkó Anna csak eszembe jut...

Balla D. Károly: Az utolsó futamok

Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 2013
Borító: Balla Csönge
ISBN 9789639893801
Terjedelem: 176 oldal
Méret, kötésmód: A/5, keménytáblás, cérnafűzött
Fogyasztói ár: 1 900 Ft

2013. augusztus 3., szombat

Tsúszó ungvái Fordja

A XX. század nagy művészeinek az élettörténete  elválaszthatatlan a gépkocsizás történetétől.A technikai forradalom eme nagy vívmányát nagy élvezettel vették birtokukba írók, festők, színészek - elég ha a futuristákra és aktivistákra gondolunk, akik megszállottjai lettek a száguldásnak. Nem egy nagy alkotó tragikus halálát is automobil okozta. Itt ajánlott  történetem szerencsére derűsebb kimenetelű és két érdekes epizóddal is hozzájárul az autótörténethez. Megismerhetjük az első budapesti autókölcsönző létrejöttének körülményeit és megtudhatjuk, a magyar avantgárd jelképes alakja milyen automobil társaságábon kirándulgatott a Kárpátokban. A közlés aktualitását az adja, hogy nemrégiben a detroiti autómúzeum elfekvő raktár-készletének katalogizálása közben rábukkantak arra az éppen száz esztendős, 1913-as gyártású Ford T-modellre, amelyről kiderült, valaha Tsúszó Sándor birtokában volt,  aki 1929-ben ezzel utazott viharos házasságának hat ungvári hónapja múltán Pozsonyba. Tsúszó 100 éves T-modellje > Tovább...

2013. augusztus 2., péntek

Obszcén cirill ABC

A cirill ÁBC a szovjet korszakban a szocialista kultúra egyik szimbóluma volt. A nyelvészetben is kontárkodó Joszif Visszarionovics Sztálin legalábbis a kommunista proletkult attribútumáénak tekintette főleg azon oknál fogva, hogy a Szovjetunióban sikerült eltörölni az írástudatlanságot, így az orosz betűket egyszer s mindenkorra birtokába vehette az uralkodó munkásosztály.

Itt bemutatásra kerülő internetes leletemet több blogomban is prezentáltam, mindenütt olvasók ezreit vonzotta. Most felkerült a BDK Online webmagazin friss számába is. A művészi értékkel is bíró szovjet erotikus (pornográf)  ábécé akvarelljei 1931-ben, a sztálini korszak legsötétebb időszakában, a tomboló proletkult idején készültek, amikor az ilyesmiért ajár Gulag is járhatott. Az obszcénnak méltán nevezhető ABC-illusztrációk külön pikantériája, hogy készítőjük nem más, mint a számos állami díjjal és kitüntetéssel jutalmazott Szergej Merkurov (1881—1952), aki a legmonumentálisabb Sztálin- és Lenin-szobrok alkotójaként vonult be a szovjet művészettörténetbe - ő készítette például a 3 legnagyobb méretű szovjet Sztálin-szobrot. Könnyen lehet, hogy ez frusztrálta őt, ezért élte ki magát obszcén pajzánságokkal - a dolog épp attól csiklandós, hogy az ideologikus tartalommal is felruházott szent orosz ábécé társul az eléggé "szókimondó" gruppenszex jelenetekkel.