2013. augusztus 27., kedd

Az utolsó futamok. Új könyvemben a baloldaliságról

Most megjelent új könyvemben folytatódnak a manzárdőr feljegyzései. A naplókönyv a 2004-2007-es időszakot fogja egybe. 2004-ben például ezt írtam a baloldaliságról:

A baloldaliság

...Nyilván léteznek egyfelől pontos ideológiai, történelmi-kulturális, szociológiai, politikai és gazdaságtani kritériumok, amelyeket én nem ismerek eléggé, de amelyek alapján nagyjából lehet tudni, mi és hogy, másfelől meg vannak a szubjektív érzékelések-vélekedések, amelyek a személyes értékítéleteken alapulnak. Az előbbi (ideológiai stb.) aspektusok szerinti megítélhetőségek azonban keverednek és átfedődnek egymással, majd az utóbbiak szerint személyes elbírálás alá esnek, így aztán egy soknézőpontú komlex képünk alakul ki arról, mit sorolunk balra és mit jobbra. Eközben ami ideológiailag jobbos, az gazdaságilag lehet balos, ami napi politikában balos, szociológiai következményeiben lehet jobbos, stb. – és fordítva is. Összemosódik az elvi és a gyakorlati szint is. Ilyesmi a mai rendszerváltó Magyarországon nem ritkaság – nyilván mindenki tud példákat mondani.
  
Hogy én is mondjak. A magántulajdon preferálása a kollektívval szemben jobbos valami, a liberális gazdaságpolitika okán azonban a kapitalizációnak mégis a baloldali pártok a szószólói; a „népiség” eszméje meg balos eredetű és lényegű, de a „nemzeti gondolkodás” ráhelyeződésével mégis a jobboldali pártok legfőbb hivatkozási alapjává vált (és itt ne is említsem a „népi” írókat, akiknek a baloldalon lenne a helyük, mégis a jobbon találjuk őket); a forradalmiságot meg balos radikális magatartásnak tartjuk, a forradalom eszméjét a gyakorlatban két éve mégis a jobboldal hordozta a mellén hónapokig kokárda formájában; stb.

Minderre még rárakódnak a konzervatív kontra liberális-haladó, a szakrális kontra szekularizált, a nemzeti kontra kozmopolita ellentétek. Ezeknek általában egyik pólusát inkább balosnak, másikát inkább jobbosnak érezzük, de ugye ismerünk konzervatív liberálisokat, nemzeti érzelmű ateistákat, mélyen vallásos kozmopolitákat, szocdem nagytőkéseket stb. „Úgy általában” azért mindig tudjuk-érezzük egy pártról, politikusról, tendenciáról, jelenségről, hogy hová soroljuk. A szegényeknek a jómódúak rovására történő támogatását akkor is baloldalinak gondolnánk, ha konzervatív polgári párt hajtaná végre, az államvallás bevezetését pedig akkor is jobbosnak, ha a szocialista párt elnöke hirdetné ki. De hogy milyen furcsaságok adódnak, megmutatkozik pl. abban, hogy az európai csatlakozást mindkét szélsőség elutasítja, bár más okból, egyik inkább a munkásosztály még nagyobb kizsákmányolásától, a másik a nemzeti jelleg elvesztésétől tart. Vannak más zavarba ejtő dolgok is, például hogy a Fidesz bolsevik mintára szervezi polgári segédcsapait, az MSZP pedig, úgy tűnik, kevésbé híve a demokratikus centralizmusnak, mint az SZDSZ és a Fidesz. Amikor meg azt hallom jobbról, hogy az abortuszt be kellene tiltani, akkor azért a kommunista Ratkó Anna csak eszembe jut...

Balla D. Károly: Az utolsó futamok

Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 2013
Borító: Balla Csönge
ISBN 9789639893801
Terjedelem: 176 oldal
Méret, kötésmód: A/5, keménytáblás, cérnafűzött
Fogyasztói ár: 1 900 Ft

2013. augusztus 3., szombat

Tsúszó ungvái Fordja

A XX. század nagy művészeinek az élettörténete  elválaszthatatlan a gépkocsizás történetétől.A technikai forradalom eme nagy vívmányát nagy élvezettel vették birtokukba írók, festők, színészek - elég ha a futuristákra és aktivistákra gondolunk, akik megszállottjai lettek a száguldásnak. Nem egy nagy alkotó tragikus halálát is automobil okozta. Itt ajánlott  történetem szerencsére derűsebb kimenetelű és két érdekes epizóddal is hozzájárul az autótörténethez. Megismerhetjük az első budapesti autókölcsönző létrejöttének körülményeit és megtudhatjuk, a magyar avantgárd jelképes alakja milyen automobil társaságábon kirándulgatott a Kárpátokban. A közlés aktualitását az adja, hogy nemrégiben a detroiti autómúzeum elfekvő raktár-készletének katalogizálása közben rábukkantak arra az éppen száz esztendős, 1913-as gyártású Ford T-modellre, amelyről kiderült, valaha Tsúszó Sándor birtokában volt,  aki 1929-ben ezzel utazott viharos házasságának hat ungvári hónapja múltán Pozsonyba. Tsúszó 100 éves T-modellje > Tovább...

2013. augusztus 2., péntek

Obszcén cirill ABC

A cirill ÁBC a szovjet korszakban a szocialista kultúra egyik szimbóluma volt. A nyelvészetben is kontárkodó Joszif Visszarionovics Sztálin legalábbis a kommunista proletkult attribútumáénak tekintette főleg azon oknál fogva, hogy a Szovjetunióban sikerült eltörölni az írástudatlanságot, így az orosz betűket egyszer s mindenkorra birtokába vehette az uralkodó munkásosztály.

Itt bemutatásra kerülő internetes leletemet több blogomban is prezentáltam, mindenütt olvasók ezreit vonzotta. Most felkerült a BDK Online webmagazin friss számába is. A művészi értékkel is bíró szovjet erotikus (pornográf)  ábécé akvarelljei 1931-ben, a sztálini korszak legsötétebb időszakában, a tomboló proletkult idején készültek, amikor az ilyesmiért ajár Gulag is járhatott. Az obszcénnak méltán nevezhető ABC-illusztrációk külön pikantériája, hogy készítőjük nem más, mint a számos állami díjjal és kitüntetéssel jutalmazott Szergej Merkurov (1881—1952), aki a legmonumentálisabb Sztálin- és Lenin-szobrok alkotójaként vonult be a szovjet művészettörténetbe - ő készítette például a 3 legnagyobb méretű szovjet Sztálin-szobrot. Könnyen lehet, hogy ez frusztrálta őt, ezért élte ki magát obszcén pajzánságokkal - a dolog épp attól csiklandós, hogy az ideologikus tartalommal is felruházott szent orosz ábécé társul az eléggé "szókimondó" gruppenszex jelenetekkel.

2013. július 28., vasárnap

Politikai Manzárd a NolBlogon

BéDéKá PolBlog - Manzárd a NolBlogon

Frissítés: a NolBlog 2016. janiár 31-ével megszínik/megszűnt. Ottani posztjaimat átmentettem, a linkeket törlöm vagy újra javítom.  
.
A NolBlog rendszerében indított 2004-es általános blogomat már bemutattam (Egy manzárdőr...), a másikat, most sorra kerülőt 2006 februárjában indítottam nagyjából azzal a céllal, hogy itt majd főleg politikai és közéleti természetű írásaimat teszem közzé. Ezt többé-kevésbé be is tartottam, de azért át-áthágtam a műfaji kereteket.

Ezt a webhelyet többször is "felfuttattam", voltak hónapok, amikor szinte főblogomként használtam és kifejezetten ambicionáltam, hogy a NolBlog címlapjának kiemelt posztjai között szerepeljek (ez számtalanszor megtörtént), az is megtörtént, hogy a remek Föld S. Péter blogját is többször megelőzve voltam a legolvasottabb blogger (ma ilyen toplistát már nem vezet a portál). Sokszor magának a NOL-nak a címlapjára is kikerültem, ilyenkor a tízezres nagyságrendű kattintás sem volt elkérhetetlen. Ilyen volt az a posztom is, amelyet alább idézek.

Ahogy ez, úgy sok egyéb NolBlog-béli publikációm másodközlés volt. 2006-ban sok kavarodás volt nálam: a régi fapados UngParty Manzárdnak már nagyon éreztem a gyengéit, ezért alternatív megoldásokat is kerestem. Ilyen lett a Blogter (lásd a korábbi bemutatókat), ahová teljességgel mégsem települtem át, jól tettem, mert pár hónap remek ottani szereplés után bizonyos ellentétek miatt otthagytam őket, és ilyen lett a NolBlog Manzárd (később kereszteltem PolBloggá). Párhuzamosan használt bloghely volt tehát, de néha a leghangsúlyosabb webhelyemmé vált azzal, hogy a közösségi blogolást előnyeit élvezhettem a főoldalakra gyakran kikerülve.

No és akkor a mai napig legkommenteltebb posztom erről a helyről a maga 195 hozzászólásával és azzal az anti-aktualitással, hogy amikor már Kárpátalján fű-fa-virág magyar állampolgár - én továbbra sem vagyok az :)

Válaszlevél Orbán Viktornak


A névnapom elég rég volt, a születésnapom pláne, vajon mit akar tőlem Orbán Viktor a Szovjet Hadsereg napján érkezett tegnapi levelében?




A címzés majdnem pontos, az irányítószám nem stimmel, a többi igen. A feladó neve kétszer akkora betűből van, mint a címzetté. Személyes üzenet, áll a borítékon, de mire elkezdi a levelét, addigra az elnök úr elfelejti a nevemet, inkább tisztelt határon túli honfitársaként szólít meg. Ez se igazán stimmel, de arről alább. Nyilván körlevélről van szó, a kék golyóstollal rótt aláírás azonban, úgy tűnik, eredeti és nem sokszorosított. Nézzük azonban a tartalmát. (Olvasható méretben: 1. oldal | 2. oldal) És nézzük tegnapi válaszomat, amelyben viszonzásként én is a saját nevemet írtam nagyobb betűvel:


SZEMÉLYES ÜZENET 
BALLA D. KÁROLYTÓL


Orbán Viktor1088 Budapest, Szentkirályi u. 18.
valasztas2006@fidesz.hu

TISZTELT FELADÓ!

Ön a nekem küldött, iktatószám nélküli, január 30-án kelt kéretlen levelében a közelgő választás tétjéről szólva többek közt ezt írja:


Az Ön szájából ennek a kijelentésnek számomra nincsen hitele, hiszen Ön számos esetben - kijelentéseivel és tetteivel egyaránt - nagyban hozzájárult a magyarság megosztásához, szétszakításához. Hogy egy engem is érintő konkrétumot is említsek: Ön és az Ön pártja nem hárította el a Magyarok Világszövetségének a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazási kezdeményezését, mi több, mellé állt az ügynek, résztvételre buzdított és - mint oly sokszor - megpróbálta belpolitikai célokra felhasználni a határon túli magyarság szorongatott helyzetét. Ön nevét és tekintélyét adta egy politikai ámokfutáshoz, egyértelműen pozitív állásfoglalásra késztette a magyar állampolgárokat egy olyan kérdésben, amelyre nem lehetett jó választ adni. Ezen felül még azt is sugallta, hogy aki nem az Ön és a pártja megkívánta módon szavaz, az nem becsületes magyar ember. Szerintem ez tisztességtelen, magyarellenes és antidemokratikus magatartás volt az Ön részéről, amelyet magyarként, demokrataként és határon túliként egyaránt elutasítok, kivált azért, mert Ön énrám, határon túli magyarra hivatkozva ragadtatta magát érzelmi zsarolásra.

De léphetnénk hátrább az időben, említhetném, hogy az Önök kormányzása idején alakult ki és épített maga köré védfalat az a határon túli klientúra - legalábbis Kárpátalján így történt -, amely nem az adott nemzeti kisebbség, hanem a saját érdekeinek a védelmében működve kisajátítani igyekezett minden "magyar ügyet", lehetetlenné téve a külső kezdeményezést, pártérdekeknek rendelve alá a civil érdekeket, saját alattvalóivá téve azokat, akik csak közvetítésével juthattak hozzá különböző támogatásokhoz, magyarországi tanulási, képzési lehetőségekhez. A kárpátaljai magyarok vagy arra kezdtek törekedni, hogy a kedvezményezettek kedvezményezettjei legyenek, vagy elfordultak a nemzeti értékek mentén szerveződő formációktól. Csoda-e, hogy amikor egy másféle elveket valló és más gyakorlatot folytató (de azonos súlyú, bár más jellegű hibákkal terhes) ellenszervezet fellépett és a 2002-ben hatalomra került magyarországi koalícióban támogatóra talált, akkor végletessé vált a magyarság kettészakadása, amely mára oda vezetett, hogy a kárpátaljai magyarság képtelen kollektív jogait hatékonyan érvényesíteni, hosszú évek óta először nem lesz képviselője az ukrán törvényhozásban, és a helyi hatalomért folytatott harcban is egymás ellen indulnak jelöltjei. Mindebben Önnek, tisztelt Feladó, tevőleges szerepe volt, kérem tehát, ne jöjjön nekem a magyarság egységbe kovácsolásával, ne jöjjön azzal, hogy





- mert Ön és az Ön pártja ennek az egységnek a legfőbb bomlasztója, nem pedig kovácsa.

Végül engedje meg, hogy tudomására hozzam, nem vagyok az Ön honfitársa, lévén ukrán állampolgárként és születésemtől a mai napig állandó itteni lakosként élek Kárpátalján, így ha akarnék, sem tudnék a Fideszre szavazni. Hogy akarnék-e, az a fentiekből, gondolom, kiderül. Egyben kérem, szóljon kollégájának, az MSZP elnökének, hogy ha meg akarja kímélni magát a válaszomtól, ő már ne küldjön levelet; kár a 170 Ft-ért.


Tisztelettel köszönti:
Balla D. Károly

Ungvár, 2006. február. 23.
 

A Nolblog megszűnt. A Politikai Manzárd a NolBlogon vele együtt. Posztjaimat átköltöztettem.

2013. május 23., csütörtök

Kárpáty Vipera Nyúz


Picit ugrok az időben. A blogjaimat bemutató 50 részes sorozat szigorú kronológiáhában most legrégebbi NolBlogom következne, de mivel éppen most fejeztem be a 2005-ben indított Kárpáti Vipera átköltöztetését (és kibővítését), ezért most ez kívánkozik előre.

A blogot eredetileg a freeblog.hu keretében hoztam létre, és eléggé rendszertelenül, ötletszerűen működtettem éveken át. Leginkább a honi pályán megeső sajtóbakikra sziszegtem rá. Ha valami tárgyi tévedés vagy nyelvi sutaság nagyon szemet szúrt, hát megglosszintottam. Ha ritkán is tettem ezt, az évek során azért elég sok minden összegyűlt. 2011-ben aztán egy kicsit rendszeresebbé váltak a publikációk, de a Viperát soha nem tartottam számon legfontosabb webhelyeim között.

Ám egyszer valaki azt írta, hogy mindig erről a lapról indul, ha engem akar olvasni. Nosza, stafírozzuk ki akkor kicsit a blogot, legyenek gyakrabban új posztok: hiszen olyasmi, amire rásziszeghetek, a kelleténél is több akad. Igen ám, de a freeblog.hu lehetőségeit már igencsak elégtelennek találtam. A jobb szolgáltatók elkényeztettek, még inkább a saját tárhelyen működtetett wordpress-blogok. Egy ilyen rendszerbe próbáltam átköltöztetni a teljes anyagot - de a freeblog.hu ebben sem működött megfelelően. Így csomó mindent (pl. képeket) egyesével kellett áthoznom.
És ha már benne voltam a nagy hurcolkodásban, elhatároztam, hogy az új blogban közzéteszem a régi, jobbára elfelejtett Kárpáty Nyúz jegyzeteit is, amelyek hosszabb ideje már nem is érhetők el egykönnyen az interneten (de azért találtam módot a reprodukálásra). Ennek a munkának csak az elején tartok, de ha befejeztem, a blog valószínűleg felveszi a Kárpáty Vipera Nyúz nevet, és a sajtóbakikra való sziszegés mellé aktuálisan is behozom az annak idején kisebb-nagyobb sikerrel művelt gonzó újságírás Kárpátalján senki által nem művelt motívumait.

Addig is ízelítő a Vipera archívumából:

Vér a pucában

A Soma művésznéven ismert, magát olykor mamagésának tituláló (egyébként remek) jazzénekesnő szereplése a Megasztár nevű énekverseny zsűrijében (TV2) nem feltétlenül számít a magyar közjó részének. Soma a versenyzők teljesítményét (nemüktől függetlenül) leginkább szexuális szempontból értékeli, olyan is volt már, hogy a bugyija nedvesedéséről számolt be egy produkció után. Ezen a téren való jártassága, gondolnám, megkívánja, hogy a genitáliák nevét megfelelően használja, ám egyszer orbitális lapszus hagyta el érzéki ajakát, egy nőénekesnek mondta dicsérőleg, hogy van vér a pucájában.
A dolgot akkor aktuálisan megglosszintottam, és kicsit csodálkoztam azon, hogy – a hozzászólásokból ítélve – közel sem értette meg mindenki, mi volt ebben a röhögtető képtelenség. Magam el is felejtettem volna a dolgot, ám egy érdeklődő úriember a minap a Google keresőjébe, remélve, hogy magyarázatot kap az eredetére, beütötte a szólást (idézőjelek közé téve, így: „van vér a pucájában”) – és mit ád isten, az én glosszám volt az első találat. Elolvasta, de ő sem értette, mi a bajom a dologgal, ezért mail címemet megtalálva levelet írt: régóta keresi a „puca” jelentését, és nem találja egyik szótárban sem, de ő azt gondolja, hogy nem a női (?!) nemi szervet jelenti, hanem az orcát: akinek vértől piroslik az arca, az bátran áll neki a dolgoknak. Szerinte ezt jelenti a mondás.
Ezen már kiakadtam egy kicsit. Én közhasználatú, mindennapi szónak gondoltam a pucát, nálunk, Kárpátalján igencsak járatos és senkinek sincs kétsége afelől, hogy mit jelent. Megnéztem az értelmező szótárban, s abban tényleg nem volt benne. Nocsak!? Nyelvjárási szó lenne? Az Új Magyar Tájszótár sajnos hiányzik a házi könyvtárunkból, de felütöttem egy hasonlóan fontosat.
A Magyar Nyelv Etimológiai szótárából megtudható a pucáról, hogy először 1501-ben fordult elő írott formában, ekkor és a következő évszázadokban ilyen jelentéssel: férfiúság, nemző tag, hímvessző. Meglepetésemre azonban a román eredetű és valószínűleg a gyermeknyelvben keletkezett szó eredetileg nemcsak a fiúk, hanem a kislányok szeméremtestét is jelentette.
De Somát mégsem menthetem fel, mert a szólásnak bizony csak akkor van értelme, ha férfiúnak a hímtagjába tolul a vér, amely ilyenkor, mint tudjuk, megmerevedik. És éppen ez az a fickós állapot, amire a népi bölcsesség utal.

Természetesen így traktálják a Debreceni Egyetem illetékes tanszékének a tudorai is szlengszótárukban, amely a szólás negatív alakját definiálja ekképpen: Nincs annyi vér a faszában.
Kutatásaim eredményeit megírtam az érdeklődő úrnak, aki ezek után végre már eligazodhat a világ legfontosabb dolgaiban.


Karinthy – de melyik?


Bár hasonlítottak egymásra és a keresztnevük is azonos betűvel kezdődik, azért az apa Karinthy Frigyest és a fiú Karinthy Ferencet ilyen látványosan összetéveszteni, ráadásul kétszer is – ez lapszerkesztői csúcsteljesítmény. A képen a papa, Frigyes, az életrajz is az övé – a címben azonban Ferenc szerepel. Ugyancsak ő van szerzőként megjelölve a papa két örökbecsű és roppant közismert írása felett. Nem csodálkoznék, ha legközelebb már az unoka Karinthy Márton lenne mondjuk a Budapesti tavasz szerzője a jeles kárpátaljai kiadványban, amely alcímében Közművelődési magazinnak mondja magát – hát így közművel. És itt azt most szóvá sem teszem, hogy friss áprilisi számukban már második részét közlik egy „tudományos” értekezésnek, amely azt bizonygatja, hogy az evolúcióelmélet áltudomány… Úgy tűnik, a szerkesztők számára az irodalomtörténet is az.

karinthy1 karinthy2

Élet-Jel, 2011/április


2013. április 19., péntek

Blogszótár a Blogteren


(frissítés 2014. szept.: sajnos a blogter.hu megszűnt - vagy szünetel - a blogok és bejegyzések elérhetetlenek  - ezért a linkeket töröltem, vagy ha az anyag megvan másutt, átirányítottam)
 
Amikor 2006-ban úgy éreztem, hogy „betelt” első nagy olvasottságú blogom a Blogter.hu keretében, nyitottam ugyanott egy másikat: profibb kivitelezésűt. Talán a tartalma is javult: igényesebb lettem, ritkábban nyúltam bulvár-témákhoz. De azért a népszerűség érdekében itt is sok mindent megtettem, például áthoztam ide a korábbi fapados UngPartyn folytatott internetes játékaimat. Ezek egyike az Identifikció volt - előtte és utána más-más játékszabályok és webkeretek között fiktív szavak definíciót írtam sokadmagammal. Aki például nem tudja, mit jelent a kirityálé, az orgialiszt vagy a cyberpondró, itt utánanézhet. Ugyancsak itt kezdtem írni blogszótáramat. Aztán másokat is bevontam, örömmel csatlakoztak. Íme, egy kis gyűjtemény második blogteres blogom (részben átmenekítve ide: ungparty.blog.hu) oldalairól.

blogác – blogíró, blogger, bloger, blogoló, blogozó
bloganti – a blogolás lehetőségével visszaélő gonosztevő; antiblogác
blogantróp – blog által megszemélyesülő vagy megszemélyesített
blogány – blogmotor; blogot előállító szoftver
blogász – blogkutató, blogológus
blogászat – blogológia, blogisztika
blogatír – a blogolás harcos, hősi alakja
blogesz – blogtárs, blogbarát
blogfaló – 1. mániákus blogolvasó; 2. mások blogjába elhelyezett kémprogram
blogfing – semmitmondó poszt
blogflőte – zenei blog
blogfő – a blog fejléce, címsora
blogóc – vicces, nevettető blog szerzője
blogofád – a blogolásba belefásult blogíró
blogofil – blogszerető
blogofób – blogoktól irtózó
blogolásgátló –a blogfüggőség kezelésére használt gyógyszer
blogomán – mániákus blogíró vagy -olvasó
blogopédia – hibás posztok szerzőivel foglalkozó tudomány és terápia
blogoritmus – bekegyzések írásának gyakorisági mutatója
blogoszaurusz – nagyformátumú ősblogác
blogoszláv – blogot dicsérő
blogotónia – blogolásban való elbutulás, elerőtlenedés
blogovány – áttekinthetetlen, szövevényes blog
blogsi – becézett blog, kedvenc blog
blogterápia – személyiségzavar kezelése blogírásra való késztetéssel
blogtondi – butuska blogíró
blogúr – a blogolás nagyja, blog-guru
blógusz – blogvilág, blog-glóbusz

és amikor játék lett belőle, ezek érkeztek:

blágium – más ötlete blogban közzétéve (Tintaman) 
blogáncs – kötözködő, gáncsoskodó, másokra ráakaszkodó, lerázhatatlan  blogger (Tintaman nyomán)bloax – blogokon terjedő rém- vagy álhír (Marlington)
blogális – blog által nyilvánosságot nyert
blogalizáció – a blogok révén megvalósuló világegyesülés (Jim nyomán)blogarászás – keresgélés a blogok között (Nola)
blogitáció
– rábeszélés blogírásra (mezei krisztina nelli nyomán)
blogatlan
– saját bloggal nem rendelkező, veszélytelen külső hozzászóló (lawyerr nyomán)
blogatőr – kezdő, ügyetlen, szakmán kívüli bloger (lawyerr nyomán)
blogatter
– a blogszféra vitázó hajlamú, érveit a vitában jól kifejtő szóharcosa
blogázs – hasonló témájú postok gyűjteménye (gasztronauta)
bloggant – 1. (mn, fn) bekattant blogger (gasztronauta). 2. (ige) röpke blogbejegyzést ír (újlány)blogerancia – 1. a blogíró türelmessége más blogerek vagy hozzászólók iránt 2. a blogírók iránt tanúsított társadalmi türelmesség, elfogadás (évi nyomán)blogfitty – egy szar blog elnevezése (El Lobo)
bloggály  – kételkedés a blogírás szükségességében (mezei krisztina nelli)
blogganária – blogerek csoportos féktelen mulatozása (Füsti nyomán)
bloggastyán – 1. veterán ősblogger. 2. aki öreg korában kezd el blogolni (évi nyomán)
bloghibíció
- egy blogger felfedi valós énjét (lawyerr)
blogilis
– magát a blogban kiélő aktív blogíró (mezei krisztina nelli nyomán)
blogionárius
– bérblogger (El Lobo)
blogitim – jogos, törvényes, elismert blogíró vagy hozzászóló (évi)
blogocid
–  blogot megszüntető (Niktophile nyomán)
blogocídium
– tömeges blogirtás (Niktophile nyomán)
blogodéka - BDK blogjainak tárhelye (V.A.Lacky)
blogódzkodik – kicsit tart a blogoktól (Tintaman)
blogitisz – idült blogírók betegsége (Tintaman)
blogámia – egyszerre több blog írásában megnyilvánuló súlyos bűncselekmény (Tintaman)
blogogram – a blogíró sajátkezűségét igazoló jelzés (évi nyomán)
blogika
– tudomány, amely a blogíró gondolkodására, észjárására vonatkozó törvényszerűségeket tárja fel (évi nyomán)
blogonc – a blogolást tanuló kezdő (V.A.Lacky)
blogónia – a blog haldoklása (mezei krisztina nelli)
blogoníma – blogolással kapcsolatos vagy blogokban használatos és onnan elterjedt (szak)kifejezés
blógós – megígért bejegyzéseket meg nem író, elmaradásokat nem pótoló (Pizsama)
blogosítvány – a blogszférában regisztrált felhasználói engedély (El Lobo alapján)
blogranti – gazember blogíró (V.A.Lacky)
blogsevik – kommunista blogíró (mezei krisztina nelli)
blogtégla – beépített blogügynök
blogzódás – a jobbnál-jobb blogokban való önfeledt dúskálás (Zebra)
Bloogie – kedves muzsikusunk, Gál Csaba Boogie, amikor blogot ír (Jim nyomán)

A bdk.blogter.hu a webhelyet, bár nagyon ritkán, még most is használom ajánlóblogként. Aktív közösségi élete eléggé rövid volt: nézeteltéréseim támadtak a blogter vezetőivel, akik, eléggé egyedülálló módon, nem csupán blogszolgáltatóként működtek, hanem részt vettek a bloggerek közösségi életében, néhányan blogot is vezettek és többük intenzíven kommentelt. Én gyakran engedtem meg magamnak kritikus hangot a szolgáltatóval szemben, így meg is gyűlt velük a bajom. Erről ezekben a posztokban olvashatni: a Blogter-affér.

2013. március 1., péntek

Nyulasvíz és homeopátiás állampolgárság


mozgoNyulasvíz  //   És ti már felvettétek a magyar állampolgárságot? Kérdezi szinte hetente valaki ismerőseink közül. Nehéz okosan felelni, mert a száraz nem után azonnal jön a miért nem, és ez már önmagában is konfliktushelyzetet teremt. Alig lehet elkerülni, hogy nemzeti büszkeségében meg ne sértsük a kérdezőt. A kijelentés, hogy nekünk nincs szükségünk sem magyarságunk megéléséhez, sem gyakorlásához semmilyen közjogi betagozódásra, önmagában nem elég, mert ezzel megbánthatjuk azt, akinek viszont égető szüksége van ilyesmire. Arra pedig ritkán jut idő, hogy elmondjuk: a kettős állampolgárság önmagában remek dolog, de itt és most túl sok az olyan körülmény, amelyek miatt indokolt lehet a hárítás. Néha mégis elsoroljuk az aggályainkat, onnan kezdve, hogy  »tovább