2012. december 12., szerda

Ravi Shankar is elment...

Kétség kívül a világ egyik legnagyobb muzsikusa volt. Óriási szerepet játszott abban, hogy a keleti, indiai meditációs zene világszerte közismert és népszerű lett. 92 évet élt. ezer évre szóló muzsikát hagyott hátra. 



2012. november 25., vasárnap

Gyurcsány-Orbán döntő a Régi Manzárdon


Első nagy olvasottságú igazi közösségi blogomat a blogter.hu rendszerében nyitottam 2005-ben. Bő fél évig üzemelt teljes gőzzel (aztán ugyanott egy újabbat nyitottam azzal, hogy a régi "betelt"). A manzard.blogter.hu cím alatt ma is megvan a blog Régi Manzárd néven - négy év szünet után 2011-től nagy-nagyritkán ott is közzéteszek (általában újraközlök) egy-egy posztot.

Érdekesség, hogy a blog első bejegyzései Trill Zsolt Bubik-díjáról és Kelemen Hunor blogjának az indulásáról adnak hírt.

Ennél fontosabb, hogy 2006 tavaszán itt értem el először többezres olvasottságot. Volt olyan posztom, amelyet tízezernél több kattintást ért. Ezt két körülménynek köszönhettem. Az első, hogy akkor zajlott egy emlékezetesnek mondható Megasztár-verseny (amely már túl volt a kezdeti nehézségeken, de még nem fáradt el és tartalma sem üresedett ki), ennek minden fordulóját részletesen kommentáltam, és mert érdemi kritikákat igyekeztem írni s ezeket saját meglátásaimmal bőven fűszereztem, így hétről hétre egyre több olvasó vált kíváncsivá a véleményemre. A másik: a parlamenti választások okán közzétett politikai kommentárjaim is közérdeklődésre tarthattak számot, ezeket is sokan olvasták és kommentelték.

Aztán pedig a két miniszterelnök-jelölt emlékezetes televíziós vitáját követően jött a nagy ötlet: összehoztam a Megasztárt és a választásokat és megrendeztem az énekverseny Gyurcsány-Orbán döntőjét. Soha azelőtt nem olvasták annyian a blogomat, mint akkor.

A közlemény két részből állt, itt most némi nosztalgiázásra is alkalmat adva mindkettőt újra közreadom pontosan abban a formájában, ahogy 2006-ban a régi manzárdon megjelent.

I. Gyurcsány-Orban Megasztár-döntő (előzetes)

A zsűritagok és a versenyzők nyilatkozatai - a döntő előtt.
Tilla: Akkor most hallgassuk meg, mit vár a zsűri a mai estétől! (Türelmetlenül hallgatja végig őket, alig várja, hogy újra ő beszélhessen.)


Presser Gábor:
Azt gondolom, hogy valaminek a végére jutottunk. Meg azt gondolom, hogy még soha nem állt két ilyen felkészült versenyző a zsűri előtt. Akik ismernek, tudják rólam, hogy én ezt a műfajt nem nagyon szeretem, meg szerintem elég rossz számot választottak a párbajhoz. Ez olyan zene, amit nem is kell megkomponálni, csak ki kell kölcsönözni a hangokat hozzá a közhelygyűjteményből. Nem tudom, hogy sikerül-e jól előadni a versenyzőknek. De én bízom bennük, szurkolok nekik. Mindenkinek jó mulatást kívánok. (Tenyerét befelé fordítve kezét megemeli és int vele, kicsit mosolyog.)


Bakács Tibor Settenkedő: Hát nem is tudom... Komolyan mondom, boldog vagyok, hogy ezt megéltem. Ilyen énekesekre van szüksége a magyar hazának. Én is katolikus vagyok, mint a pápa, azért mondom, hogy nem rossz ez a szám, amit Pici bácsi lesajnált. Én egyből családot alapítanék, ahányszor csak meghallom. No, hát persze, igen. Nekem nincsen hallásom és a zenéhez se értek, de azt tudom,  hogy mitől szarja össze magát az ország. Ettől, barátaim, ettől össze fogja! Isten titeket úgy segéljen... ...Bassza meg, ezt elszúrtam, nem is ezt akartam mondani. (Visszafekszik az asztalra. Nagyon szomorú)


Novák Péter: No akkor most az van, hogy nagyon jó hangulatú, de kemény próbáink voltak a versenyzőkkel, felkészítettük őket alaposan, kidolgoztunk minden apró részletet, szerintem nem lesz semmi probléma. Jó úton vannak afelé, hogy profikká váljanak, de én azt is szeretném, ha megőriznék amatőr hamvasságukat. Akárki lesz is a győztes, annyi biztos, négy évig ő fogja nekünk húzni a nótát. Egyébként pedig szolgálunk ezen az estén egy-két meglepetéssel is, például azért, hogy az esélyek kiegyenlítettebbek legyenek, az egyik versenyző alá magasabb pulpitust építettünk, hasonlóan ahhoz, mint ahogy Póka Angéla és Bocskor Bíborka szombati duettjében is az egyik versenyző nyelve alá kavicsot teszünk. Szerintem mindenki nagyon jól fog szórakozni. Ha mégsem, akkor kérem, hogy ne az én anyámistenét szidják. (Levágja magát a forgószékébe, hátradől, szigorú arcot vág.)




Pély Barnabás: Megmondom őszintén, hogy én nagyon izgulok. Tudom, hogy milyen érzés színpadon állni és arra várni, hogy kifütyöljenek. De mivel következetes akarok lenni magamhoz, én a Kontor Tomira szavazok. Köszönöm, nekem nagyon tetszett. (Csak miután leült, súgja neki oda Soma: "Te hülye, a rekesztős hangú kedvenced nem is szerepel és a produkciók csak most következnek." Pély megvonja a vállát.)


Soma: Mivel én lennék itt a női ősprincípium megjelenítője, ezért úgy is mint az ország mamagésája, csak annyit akarok mondani, hogy mind a két versenyző égi ajándékot kapott odafentről (műszempilláját rezegtetve felnéz), és azt azért kapták, hogy nekünk továbbajándékozzák, és efölött én őrködni is fogok, hiszen azért hívtak ide engem, hogy képviseljem a trancendens independent ándergrándot. Azt előre megmondhatom, bárki is fog nyerni,  nekem a másik jobban tetszett. De azért gratulálok. (Pislog.)


Görög Zita: És mit mondnak a versenyzők? Hogy érzitek magatokat, srácok? (Egyik lábát oldalba vetve próbál okos képet vágni.)


Gyurcsány Ferenc: Ez egy nagyon nehéz szám, és egy nagyon fontos választás. A közönség nemcsak arról dönt, hogy melyik versenyző tetszik neki jobban, hanem hogy milyen stílusú énekelést akar hallani a következő Megasztárig. Hogy szabad lesz-e szingli hordákban lufikkal technózni, vagy nem lesz szabad. Én nagyon bízom a sikerben, igaz, hogy igen kemény, nehéz hét van mögöttem, mert az árvíz közbeszólt. De egy versenyzőnek azt is meg kell mutatnia, nemcsak a színpadon, hanem hogy ő a legény a gáton is. Nagyon bízom a győzelemben, bevallom, én arra a lakóparki lakásra hajtok, hogy végre már ne cikizzenek a mostani kéglinkkel.


Orbán Viktor: Kedves barátaim, azt kell mondanom, a jó döntéshez csak azt kell mérlegelni, megváltozik és jobbra fordul-e a zeneélvezők élete, ha minden úgy megy tovább, mint eddig, vagy pedig változtatásra van szükség. Aki úgy érzi, hogy a Megasztár többre képes, az szavazzon a változásra. Az éneklés és a gázsi elvált egymástól. Ha én győzök, akkor csökken az állástalanok száma, mert mindenki szerepet kap a nagy népi összetáncban, amihez én fogok fütyülni."


Görög Zita: Akkor következzen... Tilla: ...az énekpárbaj!

2012. október 17., szerda

Egy manzárdőr feljegyzései(ből)



Szorgosan jegyzetelő (és az ungparti manzárdon szabadságomat-függetlenségemet féltékenyen vigyázó) íróként a fenti, igen kézenfekvő címet többször is felhasználtam. Ez lett naplókönyvem alcíme, évekig ezen a címen futottak havi jegyzeteim a Mozgó Világban. A sorban az első azonban a NolBlog rendszerében indított blogom volt. Hogy egy külső blogszolgáltató lehetőségeit igénybe véve publikáljam jegyzeteimet, már korábban is felötlött bennem, és a talán legelső ilyen magyar szájton, a Freeblogon nyitottam is valami oldalt, de valahogy akkor nem barátkoztam meg a felülettel és a több helyen publikálás lehetőségeit sem láttam át. Azt a webhelyet később fel is számoltam. 2004 nyarán aztán elindítottam az Egy manzárdőr feljegyzéseit a NolBlogon. Önálló arculata ennek a szájtnak nem lett, bár gyakran publikáltam benne eredeti szöveget, lényegében mégis inkább ajánló és másodközlő blogként használtam, jószerével csak azért, hogy szavam a NolBlog közönségéhez is eljusson. Volt úgy is, hogy két évig (2009-2010) feléje sem néztem, nem is csoda: 2006-ban két másik blogot is nyitottam ugyanebben a rendszerben - de az elsőt sem szüntettem meg.

2011-ben aztán felújítottam, kicsinosítottam és kisebb-nagyobb rendszerességgel - vagy inkább rendszertelenséggel - most arra használom, hogy tárcáim, novelláim, esetleg esszéim közül itt (is) közzéteszek egyet-egyet. A cél ezúttal is az, hogy azok a potenciális olvasók is találkozhassanak velük, akik más blogjaimba nem jönnek el csak énmiattam, de ha itt elébük kínálom, talán belekukkantanak. A két másodlagos cél: egyrészt a számos megadott link talán arra késztet néhányakat, hogy más oldalaimra is átruccanjanak, másrészt ezek a linkek egyéb oldalaim internetes értékét és a keresőoptimalizálásban való esélyeit is növelik.

Végezetül hadd ajánljak egy íráskát is a sorrendben második ma is létező blogomból, az egyik legelsőt 2004-es bejegyzések közül: Magánmagány. (Ha valaki felfedezni vél valamilyen hasonlóságot az adott szöveg és 2011-ben megjelent regényem bizonyos pontja között - annak jó a memóriája...)


2012. október 16., kedd

Az Ősmanzárd


 Első webnaplóm igencsak fapados volt, minden oldalát külön készítettem vizuális webszerkesztővel, manuálisan linkeltem össze az oldalakat, amelyek egy keretes rendszerbe illeszkedtek. A kezdeteket idéző weblapok eredeti formájukban, vagyis a fejléc és oldalhasábok közé ágyazva, linkről linkre lapozható formában ma már nem jeleníthető meg, de az egyes oldalak külön-külön elérhetőek, a pontosan 10 évvel ezelőtti, 2012 szeptemberi jegyzetek például itt találhatók: Manzárd, 2002. szeptember.

A rendszert aztán többször átalakítottam, és bár közben más blogokat is indítottam, 2006-ig ez számított legstabilabb webhelyemnek. A 2006-os szeptemberi TV-székház-ostromról írott jegyzetem például így festett (ekkorra már kinőttem a többszörös keret-beágyazást): Manzárd, 2006. szept. 19.

A 2002-es induláskor  a blog szó még jószerével ismeretlen volt, net-naplónak, web-naplónak, online naplónak neveztük az effajta publikációs helyet. Az én napi jegyzetsorozatom tulajdonképpen az UngParty Newság híroldalból nőtt ki: 2001-től itt eleinte csak információkat közöltem, aztán kommentálni kezdtem a híreket, végül már több volt az észrevétel, mint a tényanyag. Ekkor döntöttem a napló-formáról, amelynek a Közhírek - magándohogások alcímet adtam. A Manzárd név kézenfekvőnek látszott, lévén egy padláshelyiségből kialakított lakószoba volt a rezidenciánk. Az UngParty pedig magának a webrendszeremnek a neve volt, így lett naplóhelyem teljes címe UngParty Manzárd.

Magamat manzárd-őrnek kinevezve később aztán blog, könyv, cikksorozat viselte az Egy manzárdőr feljegyzései címet.


2012. szeptember 2., vasárnap

Charleston-csinibaba az X-Faktorban Nagykárolyból

- Nagykároly hol is van??
- Hát Erdélyben, Miklós!






X-Faktor 2012 - Csobot Adél - Caro Emerald - That Man - 2012.09.01.

2012. augusztus 19., vasárnap

Kötelező nyelvtanfolyam az ukrán elnöknek

Miután mind a törvényhozás elnöke, mind az államelnök aláírta Ukrajnában a parlament által már elfogadott nyelvtörvényt, megkezdődhet annak végrehajtása. Ennek szellemében a számos kiváló művészt egyesítő Egyek alkotócsoport 2012. augusztus 13-i visszamenő hatállyal hivatalosan is regionális nyelvévé nyilvánítja a magyart Kárpátalja egész területén.

Ezek után a magyar nyelv Ukrajna legkisebb közigazgatási egységében az államnyelvvel közel azonos jogokat élvez, szabadon és bátran használható hivatalos gazdasági, pénzügyi, jogi és más eljárások során, továbbá a közigazgatásban, oktatásban, és természetesen a privát szférában is.

A rendelkezés értelmében aki bármilyen módon akadályozza vagy korlátozza a magyar nyelv szabad és széles körű használatát, az megsérti Ukrajna hatályos törvényét.  A magyarnak regionális nyelvvé nyilvánításával egyidejűleg az Egyek csoport messzemenő nagyrabecsülése és konstruktív hozzáállása jeléül személyre szóló kötelező érvényű intenzív magyar nyelvtanfolyamot indít a törvényt némi huzavona után aláíró Viktor Janukovics államelnök számára, hogy Kárpátaljai látogatásai során szót érthessen az államnyelvet mostantól a korábbinál is rosszabbul beszélő magyarokkal.

További gesztust gyakorolva az Egyek csoport egy emberként kéri fel az államfőt, hogy legyen keresztapja a Kárpátalján a törvény hatályba lépése után születő első magyar nyelvemléknek. 

2012. június 26., kedd

Az Egyek bojkottálja az EB-t

Tiltakozásul az ellen, hogy Ukrajnában az egy Timosenko kivételével az összes többi vezető politikus szabadlábon van, a jeles művészeket és gondolkodókat tömörítő Egyek csoport egyemberként bojkottálja és egyben embargó alá helyezi a labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjét.  Mint a csoport szóvivője elmondta, az Egyek tagjai nem csupán tüntetőleg távol maradnak a július elsejei kijevi mérkőzés helyszínétől, hanem a meccs közvetítését sem követik nyomon semmilyen médiumban, mi több, még a szurkolás gesztusát sem hajlandóak gyakorolni. Tiltakozásuk nyomatékosítása érdekében a döntő ideje alatt, szigorú orvosi felügyelet mellett, intenzív evősztrájkot folytatnak.

2012. június 18., hétfő

Szép-e a vereckei honfoglalási emlékmű?

Nem szép. De valószínűleg nem is az a dolga neki, hogy szép legyen. Más miatt készült, többtonnás súlya nem a szépészeti tudományok mérlegét nyomja. Valami mást nyom, azt viszont eléggé erősen. Nyomja a tájat, nyomja a lelket, tolja maga előtt a történelmet és vonszolja maga után a politikát. Nem esztétikai, hanem ideológiai, világnézeti, történelemszemléleti, nemzetfelfogásbeli térben helyezkedik el

Így aztán bizonyára fölösleges arról vitatkozni, hogy az emlékmű szép-e. E sorok írója azonban néhány dologban biztos:
  1. A kőkolosszust többen tartják primitívnek, otrombának, eltúlzottnak, ízléstelennek, mint ahányan ezt ki is mondják (véleményüket vagy a megtestesített fogalom iránti tiszteletük miatt, vagy mások rosszallásától tartva hallgatják el).
  2. Akik megfogalmazzák fenntartásaikat, számíthatnak arra, hogy nemzetárulónak bélyegzik.
  3. Sokkal kisebb lett volna a hatóságok korábbi ellenállása és csekélyebb lenne az ukrán lakosság nem szűnő ellenérzése, illetve a szélsőséges nacionalisták részéről sokkal kevesebb támadás érné az emlékművet, ha szerényebb és ízlésesebb lenne; ezt a több tonnányi felmagasló tömböt azonban talán nem teljesen alaptalanul érzik sokan provokációnak, főleg akkor, ha ezt az érzésüket nem csillapítja sem a hivatalos Magyarország nemzetsratégiája, sem az emlékművet birtokló kárpátaljai magyarságszervezet magatartása, legkevésbé pedig a magyar szélsőjobb revizionista ideológiája (amellyel a kárpátaljai magyarok közül egyre többen és egyre nyíltabban szimpatizálnak). A látványosan erősödő irredenta hangok közepette nehéz az ukrán felet meggyőzni arról, hogy a monumentum csupán egy történelmi eseménynek állít emléket, nem pedig éppen a lépten-nyomon olvasható, hallható irredenta elképzeléseknek a szimbóluma itt, Ukrajna belterületén, a történelmi Magyarország határán. Ahol létrejötte óta viták és támadások kereszttüzében áll. A Vereckei-hágón.
 A monumentumot és történetét bemutató teljes anyag itt olvasható: Honfoglalási emlékmű a Vereckei-hágón

Online könyvek az interneten

Szaporodnak az anyagok nemrégiben indult weboldalamon, amely a könyv és az internet házasságából született. A leginkább marketing célokat szolgáló és egyre látogatottabb szájton lehetőséget kínálok arra, hogy könyvkiadók, terjesztők, könyves műhelyek, nyomdák, alkotói csoportok vagy akár az egyes szerzők bemutathassák kiadványaikat, termékeiket és/vagy könyves vállalkozásukat. Tetszőleges nagyságú felület bérelhető – igen kedvező áron. Külön oldalt is szívesen készítek az ezt igénylő kiadó, nyomda, webáruház, könyvesbolt, szerző, könyvsorozat, periodika vagy akár egy könyv, regény, netán verseskötet számára. A nyomtatott kiadványok mellett előnyben részesítem az internetről ingyenesen letölthető vagy pedig online megrendelhető e-könyveket.

Egyelőre leginkább magát a reklámot reklámozom, azaz a hirdetési lehetőséget, illetve néhány saját könyvem elérhetőségét adtam meg. Továbbá pedig egy kiadói műhellyel barterüzletet kötöttem, így saját és kapcsolati rendszeréhez tartozó oldalakat reklámozom, cserében ezekre kikerült az én marketingoldalam linkje.

Közreadtam az internet és könyv kapcsolatáról, a digitális technikáról írt néhány korábbi szövegemet is. Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy az időközben megjelent könyvemnek is nyitottam egy külön aloldalt. Igen szép lett, hála Csönge borítótervének:


Honlapom a témát érintő számos keresőkifejezéssel a Google találati listák élmezőnyében szerepel, így az érdeklődők egyre szélesebb köre talál rá itt: Könyv online

2012. május 20., vasárnap

Az ARTSZ arca

Az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégiuma nemrégiben felvette Angelusz Róbert nevét. Az egyetem  2010-ben elhunyt szociológia-professzora kutatásai során kiemelten foglalkozott a társadalmi hálózatokkal és a társadalmi látásviszonyokkal, vagyis azzal, hogy a különböző közösségek hogyan látják egymást és miként láttatják önmagukat.

A kollégium grafikai arculattervét Csönge dolgozta ki, az ARTSZ arca ez lett:



  

2012. május 13., vasárnap

Pokolgépes merénylet Ungváron

Bombariadó áldozata lett Balla D. Károly ungvári költő. A kárpátaljai magyar irodalom fenegyereke, miután cirka tíz éve kilovagolt pátriája irodalmi életéből és egyfajta szellemi emigrációba vonult, most elhatározta, hogy visszatér vitézkedése korábbi mezejére és friss honi babérokat szerez büszke fejére. Azt tervezte, bombaként fog berobbanni a köztudatba, és színre lépésének szenzációs detonációjával alapjaiban megrengeti az irodalmiság e helyt megrögzült alapjait. Tervét siker koronázhatta volna, ha titokban tudja tartani, ám túlbuzgó közlésvágya arra késztette, hogy világgá kürtölje szándékát. A kárpáti tájék literatúrájának magasztos szentélyét joggal féltő szemfüles kollégák azonnal megtették a szükséges óvintézkedéseket. A bombariadó hatásosnak bizonyult, az időben értesített tűzszerészek szakszerűen hatástalanították a merénylő költőt ungvári otthonában. Immár veszélytelenné vált maradványait az Ungberegi Pirotechnikai Múzeumban a legpusztítóbb hatású pokolgépek közt helyezik örök nyugalomba.
több hasonló

2012. május 10., csütörtök

Nárciszok hölgye

Mint azt a téma nemzetközileg elismert szakértője, prof. Kállay Labord előrejelezte, május 8-án délután 14 óra 57 perckor a kárpátaljai Huszt melletti Nárciszok völgyében több százezer tő nárcisz bontott egyszerre virágot. A Narcissus angustifolius (helyeslevelű nárcisz) igazi kárpátjaikum, a szakértő szerint a jégkorszak idején a környező hegyekből leömlő sár hozta magával az egyébként csak a hegyvidéken honos növény nemzeti gyökereit. – A kárpáti nárcisz májusi virágzása idején a több mint 250 hektáros völgyet bódító illat hatja át. A kisebb mezei vadak szabályos narkózisba esnek tőle, de feljegyezték az esetet, amikor egy jeles kárpátaljai költőknek itt sikerült ihletet adó delíriumba esnie. – A nárciszok virágzása idején minden év májusában itt kerül sor a nárcisztikus hajlamú költők világtalálkozójára, továbbá pedig a szintén tradicionálisnak mondható múzsaversenyre is, amelynek során a költők megválasztják a Nárciszok Hölgyét.

2012. április 27., péntek

Magyar irodalom Kárpátalján

Mivel egy érdeklődő rákérdezett a témára, nyolc év távlatából szükségesnek éreztem egy kis összefoglalóját adni annak, ami oly sokáig foglalkoztatott. Új weboldal, úk megfogalmazás: »Közel egy évtizeden át (1996-2004) kritikusi igénnyel igyekeztem elemezni azt, ami régiónkban az irodalom tárgykörében zajlott, vagyis azt a jelenségkört, amelyet jobb híján így szokás megnevezni: kortárs kárpátaljai magyar irodalom. A fogalom igen problematikus, lévén jószerével olyasmit jelöl, aminek a léte egyáltalán nem bizonyított, illetve attól függ, mit is értünk irodalmon. Ha e fogalmat szigorúbb kritériumok alapján határozzuk meg, akkor arra juthatunk, hogy kárpátaljai magyar irodalom nem létezik, és legfeljebb jobb-rosszabb írókról-költőkről, vegyes színvonalú művek megjelenéséről, ideig-óráig működő orgánumokról és szerzői csoportokról beszélhetünk, ám nem tudunk felmutatni sem organikus egészként értelmezhető irodalmi összességet (olyanfélét, amely műnemek, műfajok, stílusok, iskolák, műhelyek mentén eléggé tagolt és gazdag lenne), sem igazán kiemelkedő olyan alkotókat, akikre nem csupán ritka kivételként (és gyakran esztétikán kívüli szempontok miatt) irányulna rá az összmagyar irodalom figyelme. Ilyen kivételek, persze, akadnak, hiba lenne ezek jelentőségét alábecsülni, de az ismeretlenségből (és jelentéktelenségből) kiemelkedő egy-egy író-költő kárpátaljai működése sokkal inkább tekinthető egyéni sikernek, semmint egy irodalmi folyamat természetes és magára a folyamatra visszaható jelenségének. Különösen így van ez, ha a figyelmet kiérdemlő irodalmár - és erre az utóbbi évtizedekben számos példa akadt - nem a többé-kevésbé körülhatárolható és eléggé merev lokális (mondhatnók: provinciális) szellemi hagyományokat erősítve, hanem azokkal inkább szembeszegülve mutat fel a magyar irodalom egészében megmérhető értékes műveket.« >>tovább: Kárpátaljai magyar irodalom

2012. április 13., péntek

A latin varázsige

Százéves lenne Rodolfó... Ebből az alkalomból elmesélem néhány mutatványomat. Többségüket az ő könyveiből merítettem.

Trükk és memória

A néző által jól megkevert kártyapakli tetejéről kettesével vesszük le a lapokat és 10 párat alkotva dobjuk asztalra őket. Két variáció létezik: lehet színével felfelé és lefelé is. Előbbi hihetőbb, sugallhatja azt, hogy valóban kivételes a memorizáló tehetségünk. Utóbbi talányosabb, látványosabb, de a néző számára nyilvánvaló lesz, hogy valami trükk van a dologban. Nézzük azt a verziót, amikor színével felfelé dobjuk a véletlenszerűen adódó 10 kártyapárt az asztal lapjára - úgy, hogy minden kártya jól látható legyen.
A néző meggyőződhet arról, hogy mind értékükben, mind színükben valóban esetlegesen kialakult párokról van szó, nem is lehet másként, hiszen előtte ő keverte meg a paklit jó alaposan és mi sorban vettük le felülről a lapokat.
Megkérjük a nézőt, hogy a 10 pár közül gondolatban válassza ki az egyiket és annak mindkét lapját jól jegyezze meg.
„Én ezalatt megjegyzem mind a tízet” - vetjük oda mellékesen. Amikor a néző jelzi, hogy kiválasztotta a kártyapárt és mindkét lapját jól megjegyezte, megkérdezzük, hogy valóban emlékezni fog-e rá pár perc múlva is. Igenló válasz esetén megkérjük, hogy a neki tetsző sorrendben szedje össze a párokat, csak arra vigyázzon nagyon, hogy az egyes párok lapjai egymás mellett maradjanak. Elkérjük a 20 lapból álló immár egységes csomagot - és látszatra véletlenszerűen, azaz össze-vissza pakolgatva kirakjuk az asztalra a 20 lapot egy ötször négyes képzeletbeli rács celláiba.
Valójában azonban a kirakás nem véletlenszerű, hanem egy feledésbe merült jelentésű latin mondat négy szavának a betűi alapján történik:

M U T U S

N O M E N

D E D I T

C O C I S

A szöveg különlegessége, hogy minden betű pontosan kétszer fordul elő benne, nincsenek benne páratlan betűk. Az asztalra magunk elé képzelt betűrácsba úgy helyezzük el a lapokat, hogy az egyes párok lapjai az azonos betűknek feleljenek meg. Először tehát az első pár első lapját az első M, a másodikat a második M betűre tesszük (az ábrán pirossal jelölve), majd a két U betű kerül "lefedésre" (kék), aztán a T-T (zöld), az S-S (lila), és folytatjuk a második sor N-jeivel - és így végig, míg nem marad kártya a kezünkben.
Miután mind a 20 lapot kiraktuk (a műveletet gyorsan és "odafigyelés nélkül" kell elvégeznünk - ezt sok-sok végiggyakorolt órával érhetjük el. Ha közben töprengünk, ne adj isten motyogunk, akkor könnyen lelepleződhetünk; megfelelő gyakorlás után a kirakás szinte automatikusan történik, közben beszédünkkel még el is terelhetjük a néző figyelmét: "Remélem, hogy emlékszel a lapokra, mert láthatod, hogy összevissza rakom ki őket, szétszakadnak a párok, ki tudja hová kerülnek a kártyáid"...), megkérjük a nézőt, szemmel keresse ki az általa választott két pár lapját. Ha jelzi, hogy ez megvan, annyit kérünk, mondja meg, mely sorba vagy mely sorokba kerültek - közben hangsúlyozzuk is, hogy a véletlenszerű kirakás okán akár azonos sorba, akár külön sorokba is kerülhettek.
Mivel a latin szövegben minden betű kétszer fordul elő, így a kapott válasz után elegendő magunkban gyorsan kimondani a megfelelő szövegrészt (az egy vagy a két különböző sort) és gyorsan kikeresni benne a két azonos betűt.
Ha például a néző azt mondja, kártyái az 1. és a 2. sorban találhatóak, akkor ez csak a két M betűre tett lap lehet. Ha azt mondja, mindkettő a 3. sorban van, akkor az a két D-nek megfelelő lap. Stb. Ha fejben megvan a két betű, gyorsan felkapjuk a két megfelelő kártyát: "Ezek voltak, emlékszem erre a párra!"
A trükk közben nem szavad "totojázni" gyorsan és rutinosan kell előadni. Ez sok gyakorlást igényel, de megéri, mert a mutatvány igen látványos. Még hatásosabb, ha több nézőnek mutatjuk be, lehetnek akár 10-en is és mi akár ki is mehetünk a szobából, hogy ők megbeszéljék, ki melyik kártyapárt választja (hogy ne legyenek átfedések). Amikor visszajövünk, végigpillantunk a lapokon: "No, akkor én most megjegyzem mind a tízet" - és már lehet is összeszedni a lapokat. Pontos kirakás után a latin "varázsige" segítségével gond nélkül beazonosítjuk az egyforma betűkre került párok lapjait.
Ha a trükköt színéve lefelé fordított lapokon mutatjuk be, és az egyik párat felemelve a néző látja csak annak lapjait, akkor nem gondolhatja, hogy memorizáltuk a párokat, tudni fogja, hogy valami trükk van a dologban - de a mutatvány voltaképp még hatásosabb is lehet.
A trükk hátránya, hogy leginkább csak egyszer szabad bemutatni. Egy ismétlés esetleg még beleférhet, de harmadjára a szemfüles néző észreveheti, hogy minden alkalommal ugyanúgy rakjuk ki a 20 kártyát.
Sokszor arattam siker ezzel a mutatvánnyal. És nem számított, ha évekig egyszer sem mutattam be, az egyszer alaposan begyakorolt műveletet hosszú kihagyás után is rutinosan végre tudtam hajtani.
A latin mondat jelentésének soha nem jutott eszembe utána nézni. nem teszem meg most sem. legalább ennyi titok maradjon a dologban.




Váratlanul 4-es PR értékre tett szert Póker-játék oldalam. Megtámogattam:

Texas Holdem Póker Játék
Póker Játék - Texas Holdem

2012. április 9., hétfő

Orbán is mondjon le!

Miután a virtuális megelőzöttség nagyszerű projektumán belül zseniális előrelátással január 18-án elkészítettem a Lemondott Schmitt Pál oldalt, azonnal figyelni kezdtem látogatottságát - azaz azt, mennyi Google-keresés esik rá. Trendjét tekintve az oldal népszerűsége növekedett.

Aztán az államfői lemondás iránt megelőlegezett bizalmam április 2-án beigazolódott. A hírt örömmel fogadva azonnal seo-jelentést írtam, hogy nekem bizony van Lemondott Orbán Viktor weblapom is. Az ezeken olvasható magyarázat szerint az oldal „nem titkoltan egy vágyott eseményt vetít előre abból a célból, hogy bekövetkezése esetén a Google-keresések erre az oldalra vezessenek. Az akció indításának időpontja: 2011. nov. 18. – az a nap, amikor a kormány tárgyalást kezdeményezett az IMF-fel. (Korábban, mint ismeretes, Orbán Viktor azt nyilatkozta, ha az IMF jön, akkor ő megy. Lemondása tehát saját következetességét és felelős politikai magatartását bizonyító döntés lenne.)” – Ez a feltevésem Schmitt esetében beigazolódott: oldalaim látogatottsága az egekbe szökött. Roppant érdekes azonban megfigyelni, hogy amint a Schmitt-lemondás iránti Google-keresések alább hagytak, meredeken felszökött az Orbán lemondása iránti érdeklődés (és ma már ez a népszerűbb). E tény valószínűleg egyben bizonyos társadalmi várakozást, igényt is kifejez. Ez akkor is örvendetes, ha felettébb kifinomult realitásérzékem azt súgja, Viktor-buktató oldalam csúcsra járatásához még nincs itt az idő.

2012. április 2., hétfő

Schmitt Pál és a becsület

Miután megfosztották doktori címétől, Schmitt Pál tv-interjúban jelentette be, hogy nem mond le államfői tisztségéről. Továbbra is úgy beszélt, mintha doktori dolgozata „alkotás” lenne, mintha  írta és nem pedig mások szellemi terméket eltulajdonítva lopkodta volna össze 95 %-át. Ez az ember ragaszkodik hozzá, hogy egy ország röhögjön rajta.
*
Interjújában azt mondta, „Becsületbeli kérdésről van szó.” Valóban. Ő a sajátját most vesztette el örökre.
*
A bábjátéknak vége. Orbán Viktor kezére menthetetlenül ráégett ez a szánalmas rongybaba.
*
Ha ebből nem lesz országos botrány és népharag, akkor ez a nemzet megérdemli, hogy egy ilyen ostoba fajankó, tisztségére és országára szégyent hozó tolvaj hazudozó legyen az első embere. Úgy kell nekünk!

*
 

2012. április 1., vasárnap

Egy régi plágium története

A közvéleményt foglalkoztató elnöki plágiumgyanú jó alkalmat ad számomra, hogy felidézzem, magam miként keveredtem kabátlopási ügybe. Az eset a ma már messzinek tűnő múltba, a hanyatló szocializmus cenzúraterhes esztendeibe vezet. A történet eléggé szövevényes, így kis bevezető és néhány kitérő elkerülhetetlen.

Az 1980-as évek második felében Mihail Gorbacsov meghirdette a peresztrojkát és a glasznosztyot, széles körű társadalmi átalakulások kezdődtek (amelyek végül, több más körülménnyel társulva, a Szovjetunió széteséséhez vezettek). Mindez nagyban érintette a Birodalom legszélén élő kárpátaljai magyarság életét is, lazult az ideológiai szorítás, az írók-költők kezdték úgy érezni, talán kimondhatnak olyan igazságokat is, amelyek korábban tilalmasnak számítottak.

Ilyen tabutéma volt például a magyarság szétdaraboltságának és a nemzeti önrendelkezési jognak a kérdése. Míg Magyarországon csak óvatoskodva, nálunk egyáltalán nem lehetett arról beszélni, hogy a kisebbségi sorsban élő magyarok nem gyakorolhatják szabadon kollektív nemzetiségi jogaikat. Miközben a Ceauşescu-rezsim igen erős presszió alatt tartotta az erdélyi magyarságot, aközben az akkor éppen jónak látszó szovjet–román viszony miatt ezt a problémakört érinteni sem lehetett. Magyarországon a szakmai vagy szépirodalmi publikációk számára nyitva álltak a politikától kevéssé ellenőrzött-befolyásolt fórumok, Kárpátalján viszont ilyen lehetőség nem kínálkozott: magyar nyelvű publikációs orgánumként jószerével csak a megyei pártlap jöhetett szóba.

Történetesen abban az időben az én jó atyám szerkesztette >> tovább a teljes cikkhez: Kabátlopási ügyem

2012. március 28., szerda

Kárpátalját ajánlom


Minden ellenkező híresztelés ellenére én mégiscsak lokálpatrióta lennék, még ha egészen másként is, mint ahogy sokan elképzelik, hogyan is kell annak lenni. Erről nemrégiben kis eszmefuttatást írtam, ki is vágta a biztosítékot egy kedves pedagógusnál (A bolha fenyeget) A másféle kárpátaljaiságról szóló kis írást most egy felújított oldalamon is elhelyeztem.

Ahogy korábban Ungvár című oldalamat, most a Kárpátalja névre hallgatót is felújítottam. Ezen a jó kis webcímen - ungparty.net/karpatalja - azelőtt egy rég nem frissített linkgyűjtemény szerepelt, ennek karbantartására az utóbbi időben nem igazán tudtam időt szentelni, így most úgy döntöttem, hogy hátrébb sorolom, beteszem egy újonnan készített oldal alá, az újon pedig leginkább a saját oldalaim linkjeit helyezem el. Minderre azért szántam magam, mert az oldal elérte a 4-es PageRank értéket, így a róla küldött linkek erejére szükségem van (többek között SEO-munkámhoz). A webhely „külső” értékét azonban nem ez adja meg, hanem az a körülmény, hogy a Kárpátalja keresőkérdésre a Google az első táblán, azaz az első 10 találat között szerepelteti. Emiatt vonzó lehet azok számára, akik a témában hirdetnének vagy saját oldalukat reklámoztatnák. Ezt a lehetőséget fel is kínáltam. Ha pedig az oldalnak ezt a kedvező pozícióját elértem anélkül, hogy különösebben gyúrtam volna a Kárpátalja kifejezésre, akkor most már odafigyeltem a honlap-optimalizálás főbb szempontjaira. Jó kis oldal lett, érdemes lesz megfigyelni, előbbre mozdul-e jelenlegi 7. helyéről.


A rendszer aloldalai:

2012. március 25., vasárnap

A sivárság esztétikája

Balla Csönge fotója és szövege

corner | sarok

balra, az összefirkált ház előtt indul a mi utcánk, a vár utca. sötétedés után innen hazáig szoktam futni, mivel az ajtónkig már egyetlen egy lámpa sem ég (szerintem a rendszerváltás óta nem cseréltek égőt). elég félelmetes. a macskakövek és a sötétben megbúvó hepehupák miatt viszont nem lehet normálisan futni, úgyhogy ha bárki meg akarna támadni, valószínűleg először jót mosolyogna a cirkuszi produkciómon.

2012. március 24., szombat

Ellopták Csontváry szerelmeseit

Kicsit mindig csodálkozom azon, amikor a nívósnak, igényesnek számító hírportálok képszerkesztői slendriánul végzik a munkájukat.  Nemrégiben is a hvg.hu oldalán tettek rossz illusztrációt a szöveg mellé (Picasso szeretőjének álma), most is ugyanitt szúrt szemet, hogy a valaha legnagyobb áron elkelt magyar festmény, a sokáig lappangó Csontváry-kép ellopásáról közreadott hírbe nem a Szerelmesek találkozása, hanem a Magányos cédrus reprodukcióját tűzték. Holott az előző kép is könnyen fellelhető a neten, még a Wikipédia is közöl jó minőségű reprót. Én találtam annál is jobbat, nagyobb felbontásút, alább közreadom.
Előtte még csak annyit, jól emlékszem, mekkora szenzációt keltett az addig lappangó festmény előkerülése és árverésre bocsátása 2006-ban. Az eseményt és Kieselbach Tamás galériatulajdonos lelkesedését kis fotómontázsommal kísérve meg is örökítettem blogomban: Randevú Csontváryval.


No és akkor lássuk az ellopott műremeket, s bízzunk abban, hogy sikerül lefülelni a tolvajokat és előkeríteni a védettséget élvező festményt. Mert ha nem, akkor félő, hogy a kép valami mániákus megrendelő birtokába kerül, aki soha senkinek nem dicsekedhet el a mesés értékű lopott holmival – Csontváry szerelmeseinek nagy bánatára.

2012. március 21., szerda

A költészet világnapja

Március 21 – A KÖLTÉSZET VILÁGNAPJA Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára vetette fel 1998-ban egy UNESCO-hoz intézett levelében a nemzetközi költészeti nap kijelölését. 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította A KÖLTÉSZET VILÁGNAPJÁvá, melyet minden ország a saját eszközeivel, a nem-kormányzati szervek aktív részvételével, a nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepelhet meg.

Jobb időpontban nem is érkezhetett volna az ismert kubai költő, Heriberto Hernandez Medina üzenete. Nemrégiben írtam neki, mert szerettem volna hozzájutni az általam magyarított Alberd Yollaka-versek spanyol verziójához: Ezeket Ferdinandy György és Herberito közös munkája révén ismerhetik meg az újlatin nyelvet beszélők százmilliói. A rövidesen Budapestre látogató dél-amerikai poéta válaszát éppen ma, a költészet világnapján - WORLD POETRY DAY – kaptam meg, így a lehető legjobb időpontban tehetem én is közzé a spanyol szövegeket. Lásd: Alberd és Heriberto a költészet világnapján

2012. március 20., kedd

FINN-SPANyollaka

Nagyon kedves levelet kaptam Ferdinandy Györgytől, Maiamiból. Többek között arról értesített, hogy lefordította spanyolra a korábban általam magyarított Alberd Yollaka-verseket. A tolmácsolásait, hogy nyelvileg és költőileg egyaránt kifogástalanok legyenek, az ismert kubai költő, Heriberto Hernandez Medina öntötte végső formába. Két verset küldött el az immáron spanyolul is elkészült kis életrajzzal együtt. Utóbbi így fest:
Sajnos mindezt borítékban, printelt oldalakon juttatta el hozzám, és azt sem írta meg, hogy a spanyol fordítások megjelentek vagy meg fognak-e jelenni valahol. Mivel pedig Gyurkának sajnos semmilyen internetes elérhetősége nincsen, ezért rákérdezni magam is csak hagyományos levélben tudtam. Éva ma feladta, talán hetek is eltelnek, míg Floridába ér.
Hogy hozzájussak a szövegek digitális verziójához és megtudjam, publikálhatók-e, megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a kubai költővel. Meg is találtam Heribertót a Facebookon, küldtem neki üzenetet és bejelöltem ismerősnek. Az ismeretséget visszaigazolta, de üzenetemre nem reagált. Meglehet, kukkot sem értett belőle, mert jobb híján internetes gépi fordítást vettem igénybe…
¡Querido Herberito!
Ferdinandy György conseguí una carta de mi amigo, en la carta las noticias alegres que los poemas Alberd Yollaka están disponibles en una lengua española ya con su colaboración. ¡Digo gracias por ello por este medio!
Gyuri no es para nuestro amigo lamentablemente su cualquier clase de la disponibilidad de Internet. No puedo pedírselo debido a esto el texto digital de la biografía de Yollaka y los poemas (él le envió la imprenta). No preguntar a ninguno que yo conozca de él, que puedo publicar la sustancia en mi propio blog. Doy vuelta a usted para esto: le pregunto si él puede ser, déjele enviar los textos digitalmente – y déjele aprobar que yo debería hacerlo publicar en mi página Web.
Saludar.
Csodálkozom, hogy nem érti, számomra például itt minden világos.
 

2012. március 8., csütörtök

Akikkel nem vagyok azonos

Nem vagyok azonos azokkal, akik sérelmi magatartásból, történelmi nosztalgiából és a közösségi sorsverés létélményéből építik fel életművüket.

Nem vagyok azonos

Soha nem éreztem kisebbségi helyzetemet és „határon túli” státusomat hátránynak. Mindig inkább úgy tekintettem rájuk, mint egy sokismeretlenes egyetlenben az „adva van” kategória értékeire – nélkülük közelébe sem juthatnék a megoldásnak. Másnak más a készlete – az enyém ilyen, az enyém ez, ebből kell kiindulnom. Ha jól helyettesítem be a készen kapott értékeket a megfelelő helyre, akár még pontosabb, jobb képletet is kaphatok, mint azok, akik látszólag kedvezőbb adottságokból indulhattak ki.
Alkotó embernek meg éppen hogy javára válhat minden különleges, átlagostól, normálistól eltérő, periférikus helyzet. Igaz, hogy kevesebb benne a biztonság és kényelem, de hát ugyan nem a veszélyből és a gyötrődésből merít-e az, aki fest, komponál, ír. »tovább

2012. március 6., kedd

Ungvár - régi fotók

No, hát az UngParty Kínálóval is az történt, mint nem egy blogommal nemrégiben. Évek óta használt webhelyekről van szó, olyan egységekről, amelyeket leginkább link-küldésre, ajánlásra használtam - mint tudható, ennek jelentősége van abban, hogy a támogatott (linkkel „megmutatott”) oldal jobb helyre kerüljön a Google-listán. Eközben persze magukat az ajánló oldalak is honlapoptimalizálás alá kell vetni, hogy a küldött linkeknek megfelelő ereje legyen. Nos, éppen a blogspot rendszerében fenntartott e célú blogjaim okoztak e tekintetben csalódást: vagy képtelenek voltak PageRank-értéket szerezni, vagy elvesztették, amit megszereztek. És ahogy az lenni szokott: amikor már lemondtam róluk és eldöntöttem, hogy több linket nem küldök rájuk és több poszttal sem gazdagítom a tartalmukat - akkor váratlanul újra PR-értéket szereztek. Az UngParty Kínálót a google most 3-as fokozatra értékelte. Ennek örömére teszem közzé az alábbiakat.

Ungvár-Ужгород honlap optimalizálása

Különösebb figyelmet eddig nem fordítottam arra a honlapomra, amelyre a régi Ungvár fotóit tettem fel. Aztán észrevettem, hogy 4-es PR-értéket kapott, nosza, kezdtem is róla linkeket küldeni más oldalaimra - de sem a tartalmára, sem a küllemére nem fordítottam különösebb figyelmet. Vissza is esett 3-ra... Ellenben ez a 3-as másutt is előfordul: Ungvár keresőkérdésre az oldal 3. a Google-listán. Ez bőven indokolta, hogy felújítsam. Napi blogomban erről így számoltam be:

A régi Ungvár képei

Különösebb szorgalom és szenvedély nélkül, de egy ideje gyűjtögetem a háború előtti Ungvár képeit: ha valahol ilyenre bukkanok, általában lementem. Össze is állt egy egészen szép, de egyelőre sem időrendben, sem pedig téma szerint nem rendezett kollekció. Javát még régebben elhelyeztem egy „üres” weblapomon – meglehetősen kezdetleges formában. Most alaposan kicsinosítottam az oldalt, bekötöttem rendszerembe, feltettem rá a városhoz kapcsolódó néhány szövegemet, továbbá sok linket – és jó pár újabban talált képet is. Íme, így fest a cirka 60 képet bemutató honlap: Ungvár – Ужгород

Korábban már ajánlottam ezt az oldalt (akkor még nem volt ilyen szép), komplex blogomban: Ungvár régi képeslapokon





Bár nem hajt semmilyen gyűjtőszenvedély, a gépemben szép kis kollekció állt össze a régi Ungvárról. A képeket különböző honlapokon találtam az elmúlt években, többségük korabeli képeslap kópiája. Más-más a készítési technikájuk, különbözik a beolvasás minősége, mérete. Egységesítés nélkül feltettem mindet egy oldalra, itt néhány érdekesebbet mutatok be ízelítőül.


A legrégebbi alighanem ez:

Akkor készült (talán még az I. világháború előtt), amikor még létezett a város közepén keresztül folyó Kis-Ung. (Mai ungváriak számára: a Kis-Ung utcája az, amelyik a piac mögött vezet, ezen az enyhén felfelé ívelő utcán pedig a régi vármegye házához (ahol ma a képtár van) és a református templomhoz vezet. A jobbra látható torony pedig a hajdani evangélikus templomé (a tisztek házával szemben).

Ugyancsak elég régi állapotában mutatja a mai Petőfi teret ez a kép:
Ekkor éppen Kossuth térnek hívták, tehát ez is a cseh idő kezdete, azaz 1920 előtti állapotában mutatja.

Ugyanez a helyszín (más nézetben) cseh időből Masaryk-szoborral:

Mai fiatalok kedvéért: szemben a Munkácsi utca, jobbra a Minaj utca (Sváb utca) nyílik, azaz háttal állunk a korábbi képen balra látható épületsornak.

És íme az Ung-part a régi híddal. A főbb épületek ma is nagyjából ugyanezt a képüket mutatják, a vasíves hídon kívül az egyetlen érdekesség: látszik a bazilita szerzetesház (a mai egyetemi korpusz) udvarában akkor állt kápolna tornya.
És akkor maga a híd közelebbről:


Ha jól veszem ki a részleteket,  a mai 1-es iskola épülete nem állt még a helyén.

A Korzó magyar időben:


A korzó sarka cseh időből:

további képek:





Ungvár – Ужгород




2012. január 29., vasárnap

Schmittet dedikálom

Minden a saját művemnek számít, amit kézjegyemmel ellátok.
Ben Vautier

MEGHÍVÓ

Schmitt Pál könyvsikerét,

a Doktori értekezést

dedikálja Balla D. Károly

a Tudományok Házának Plágium-termében

2012. február 2-án 18 órai kezdettel

A könyvpremiert megnyitja és a műből részleteket ad elő
a doktori címétől ugyancsak megfosztott kárpátaljai kutató, Gabóda Béla

 

 Olvasd el ezeket is:



2012. január 17., kedd

Sebességteszt, Google keresés

Készítettem egy olyan oldalt, amely egy okos kis beágyzás segítségével meg tudja mérni az internetkapcsolatod letöltési sebességét. Ugyanezen az oldalon kis üzenet azoknak, akik téged nyaggatnak olyan kérdésekkel, amelyekre a Google hatékonyabban adhat választ. Lásd: Sebességteszt.

Itt is beszámolok arról, hogy a blog.hu néhány hónapja konok kitartással építi az új rendszerét. Az októberi bejelentésben - 10 napos átállást helyezve kilátásba - meleg szavakkal  ajánlották a felhasználóknak az új adminfelületet. Ami akkor még botrányos módon nem működött, a legalapvetőbb funkciók hiányoztak (pl. nem lehetett linket kötni szövegre, a képbetűzés is akadozott). Bár ezt a rendszergazdák nem ajánlották, egy-két kipróbálás után visszatértem a régi adminfelületre - szerintem blogerek sokaságával együtt. A régi rendszer szerencsére továbbra is kifogástalanul működött. Időnként azért újra és újra próbálkoztam az új felülettel, de mindannyiszor defektusosnak találtam, hiányoztak vagy nem működtek olyan funkciók, amelyeket megszoktam.

Ezek közül talán az úgynevezett linkblogok használata hiányzott leginkább. A korábbi rendszerben egy praktikus megoldással az oldalsávokban játszi könnyedséggel lehetett formázott tartalmakat megjeleníteni, linksorokat összeállítani, képeket betűzni és a képekre linket kötni, táblázatba rendezni linkeket vagy képeket, egyáltalán: amit a szövegszerkesztő program megengedett, azt mind meg lehetett jeleníteni nemcsak a posztokban, hanem az oldalsávban is. Kezdettől látszott, hogy az új rendszer ezt a lehetőséget nemcsak hogy nélkülözi, hanem a korábbi rendszerben készített tartalmak is hozzáférhetetlenek. Így hát használtam a régit. Ahogy én is, más bloggerek is többször jelezték a problémát abban a topikban, amelyben az átállást is bejelentették (én olykor levelet is váltottam velük). A programozók hébe-hóba válaszolgattak, de például azt a hibát nem javították ki, hogy a régebbi posztjainkban középre zárt képek egyszercsak mind bal szélre kerültek, anélkül, hogy mi hozzányúltunk volna. Bő három hónap elteltével sem történt meg az átállás (szerencsére), az új rendszer még mindig több sebből vérzik - de a régi kifogástalanul működött. Vidáman lehetett tehát posztolni, én egy-két új blogot is nyitottam (pl.: Pszichodráma), a régieket is szorgosan gazdagítottam. Ám a tegnapi napon már súlyos dolog történt: a blogjainkból egyszerűen eltűnt a linkblogok tartalma, ezzel egyidejűleg az adminfelületek számára is láthatatlanná váltak: sem a régi, sem az új rendszer többé nem kezelte őket. Hogy egy példával illusztráljam: ennek a blognak a bal sávjában látszott az itt most kép formájában jobbra megjelenített Nagyvizit című összeállításom. Tegnap eltűnt és nincs esély újbóli megjelenésére. De ugyanígy nem találtam a saját oldalaimra és barátaim blogjaira mutató linkeket és tematikus összeállításokat sem. A linkblogok használatával készült összes szerkesztményem (12 darab blog.hu-s blogom esetében összesen több tucatnyi oldaldobozról van szó) egyszerűen eltűnt a blogjaimból.


Kínos levelezgetés kezdődött a programozókkal-rendszergazdákkal, amely arról győzött meg, hogy makacsul ragaszkodnak a hosszú hónapok munkájával is sok hibával, rosszul működő és alkalmatlan rendszerükhöz. Bár arra ígéretet tettek, hogy a régi tartalmaimat hozzáférhetővé teszik, szerkeszteni a szokott módom majd nem tudom őket. A linksorok eddigi könnyű összeállítása helyett a linkek egyesével való felvételét tudják kínálni az új rendszerben - több száz, talán az ezres számot is elérő linkem volt a 12 blogon - ezt a munkát, több éves "gyűjtésem" eredményét újra elvégezni nem kívánom. A saját oldalaim linkgyűjteményét kis trükkel megjelenítettem (itt a jobb sávon látható), de a külső oldalakról, irodalmi és hírlapokról, barátaim blogjairól vagy külön témákban (Kárpátalja, Ungvár, Pirézek stb.) készített linkgyűjteményeimet a blog.hu számára még egyszer összegyűjteni nem kívánom. Egyben blogjaim szorgos ápolásától és az itt történő lelkes publikálástól is elment a kedvem. Nyilvánvaló, hogy egyik oldalamat sem szüntetem meg - fontos webhelyekről folyik itt a szó, szakmai jelentőségük nem csekély (pl. regényem blogja), olyiknak üzleti jelentősége is van (transzferár) -, de frissítésüket-ápolásukat a minimumra csökkentem. 

Miközben a blog.hu új rendszere botrányosan rosszul működik, magam beüzemeltem egy új webhelyet és (újra) nyilvántartásba vettem rajta legfontosabb oldalaimat, még ám valamiféle fontossági hierarchia szerint. Ajánlom mindenki figyelmébe: Balla D. Károly - eligazító oldal



Ennél rosszabb hír, hogy az általam keresőoptimalizált oldal a korábbi szárnyalása után a 2. helyről visszaesett a transzferár nyilvántartás keresőkérdésre adódó Google-lista 5. helyére. Igaz, hogy főleg azért, mert transzferár-blogom és transzferár-posztom beelőzte. Szerencsére azonban egy kölcsönös baráti segítség révén esély van az oldal visszatornázására. Ennek érdekében most több saját oldalam linkrendszerét is átrendezem.