2011. december 23., péntek

Karácsonyi gondolatok József Attila körül

mint locspocs-fényben a vastaligákkal
zörgő, seszinü alakok
ugy vonulnak a fejemen által
karácsonyesti gondolatok

egy JA-töredék

Nem, egyáltalán nem a kis Balázs volt az első. Vagy ha mégis, azt még nem úgy azonosítottam, mint verset, s végképp nem voltam kíváncsi arra, ki alkotta. Én is írhattam volna, nem olyan nagy dolog. Rímelgettem magam is, mint minden kisgyerek. És cseperedvén is folytattam: a lányoknál az iskolában egy időben divatba jött az emlékkönyv, abba illett a fiúknak valami szépet beleírni. Ambícióm annál túlmutatott, hogy valahonnan másolt zengő szavakat rójak újra, írtam hát olyan szerelmes verseket, hogy ihaj. A többes szám nagyon indokolt, mert nemcsak én kedveskedtem minden lánynak új remekművel, hanem a barátaim számára is megírtam az ő vallomásaikat. Az emlékkönyvek szerencsére hamar beteltek és/vagy elfelejtődtek, csak remélni tudom, hogy a sorozatgyártásom padlásokon porosodó bizonyítékait soha nem bányássza elő a háládatlan utókor. Én is abbahagytam egy időre a verselést. »tovább

2011. december 11., vasárnap

BéDéKker

Amit olvasok-látok, illetve - és főleg - amit írok az interneten: BéDéKker:


2011. december 2., péntek

Költők a globális faluban



A McLuhan-centenárium alkalmából – az internet nyújtotta kommunikációs lehetőségeket kihasználva – hálózati felolvasást rendezünk. Az esten négy város költői találkoznak egymással és a hallgatósággal, részben virtuálisan. Akik ellátogatnak az egyik helyszínre, a helyi eseményen túl a többi város felolvasó estjeinek vendégeivé is válnak.

Bécs: Nemes Z. Márió
Budapest (Kalicka Bistro): Csobánka Zsuzsa, Kele Fodor Ákos, Pál Dániel Levente
Debrecen (MODEM kávézó): Áfra János, Korpa Tamás, Lapis József
Szeged (SZTE BTK): Kollár Árpád, Lanczkor Gábor, Orcsik Roland

A résztvevők (virtuális) jelenlétükkel és (inter)kulturális reflexióikkal kiterjesztik szerepeiket a költészet romantikus, alternatív, underground felfogásán túlra. Egy költő az információs társadalomban nem magára hagyott, introvertált emléknyom, hanem ugyanúgy a kommunikációs és technológiai innováció része és előmozdítója, mint például egy programozó.

Az esten négy város költői találkoznak egymással és közönségükkel a virtuális térben, bizonyítva, hogy (1) az írásnak nincsen vége, (2) a domesztikált technikai protézisek ugyanúgy lehetnek a költészet és az előadás részei, mint a metaforák.

Az egyik helyszín egyik költőjének felolvasását egy másik helyszín egyik költője követi, az est ilyen spirál mentén bontakozik ki, felszámolva a teret, összehozva személyest és személytelent.

Akik pedig nem tudnak jelen lenni, online követhetik az eseményt.

TOVÁBBI INFÓ FOLYAMATOSAN! 
Költők a globális faluban »
Tájékozódás: Ki volt Marshall McLuhan